Újra fonják a kosarat Náraiban

Náraiban mindig történik valami jegyezte meg egy atyafi a legutóbbi közmeghallgatáson. És tényleg: adósságot soha fel nem halmozó település egyenletesen fejlődik. Ebben része van az elkötelezett képviselő-testületnek, élén Németh Tamás polgármesterrel. Aki szerint nem elég, ha "Építünk és szépítünk, a lelkeket is pallérozni kell". Ezért is újították fel a korábbi iskolát, használják gyakorta a művelődési házat, gondozzák a templomot. De ugyanígy jut figyelem a közterekre, az emlékművekre is. Náraiban a szellem pallérozása is folyamatos, ezt a kiállítások is igazolják. Közte az állandó helytörténeti kiállítás, amely a régi falusi házi használati eszközöket, bútorokat gyűjtötte össze. Ezen túl fotókat is láthattunk a régmúltból. Rajta az egykori nárai lakosok, lányok és legények.

Telt ház volt a kosárfonó szakkör idei második foglalkozásán is. Fotó: Szilágyi Ákos

Most pedig egy régi, a legtöbbek által már elfeledett hagyomány, a kosárfonás születik újjá. Amint azt a lelkes aktivista, Szilágyi Ákos elmondta, február 2-án már a második alkalommal gyűltek össze a kosárfonó szakkör tagjai a Sárgaliliom Alkotóházban.

- Eme hagyományos népi mesterséget már csak kevesek ismerik a községben, de Völgyi Gábor és Molnár Gábor készségesen bemutatták mesterfogásaikat az érdeklődő falubelieknek. Még az Őrvidékről érkező magyar ajkú és osztrák látogatóknak is - hallottuk. - A lelkes tanoncoknak és mestereknek valamint a bőségesen felhalmozott vesszőnek köszönhetően rövid idő alatt új kosarak sorakoztak az alkotóház kiállítótermében a csaknem évszázados korú mintapéldányok mellett - tájékoztatott a szakkör tagja. Mint megtudtuk, nem teltek dologtalanul az asszonyok és lányok hétvégéi sem. A vesszőből font kosarak készítése mellett lehetőség volt elsajátítani a csuhéfonást, Völgyi Imréné, Pulai Imréné, Herceg Józsefné és Szabó Ferencné tanításában. A rég nem használt öreg fonókereteken a női kezek türelmes munkája révén szép új csuhészatyrok és lábtörlők formálódtak. Aki nem volt rest, munkája gyümölcsét haza is vihette, hogy családtagok és szomszédok is láthassák: mire képes az ember puszta keze munkájával. A szervezők remélik, hogy a rendezvény nyomán egyre többen fedezik fel újra nagyszüleik művészetét, és így e hagyomány továbbadói lesznek.