Változtassunk a kommunikáción, és ismertessük meg a szakmákat!

Nagy szakadék van az egyes generációk kommunikációjában, jelentette ki Forró Tamás a múlt heti arénabeli Generáció Show-n. Azt mondjuk, a mai fiatalok mások: nem elég ügyesek, okosak – ezt mindjárt cáfolta, mondván, 20-30 éve a diákok egy átlagos napon iskolába mentek, délután leckét írtak, játszottak a barátaikkal – ötven kommunikációs inger érte őket egy nap. A mai gyerekek egy telefonos applikációtól kapnak ötven értesítést.

Amikor a szülő hazamegy, megkérdezi: „Mi volt az iskolában?” A válasz: „Semmi” – ezzel a beszélgetés lezárult. Lehet, hogy rosszkor kérdeztünk, és rossz volt a kérdezés technikája – vetette fel az előadó, hozzáfűzve, hogy az iskolarendszer sem visz jó irányba a kommunikáció szempontjából. A gyerekek megtanulnak végrehajtóvá válni, 18 éves korukra elfelejtenek kérdezni. Pedig tehetnénk fel szülőként, pedagógusként is értékes kérdéseket, amelyeknél gondolkodni kell a válaszon. Faggassuk például úgy a gyereket: mi volt ma a legjobb dolog, ami történt veled? Szoktassuk át őket egy másfajta kommunikációra, amelyben hatékonyan kérünk és kérdezünk, és ahol mindenki kérdezhet. Járjunk elöl példával: mi se használjunk negatív kérdést, feltételes módot (Megírnád a leckédet, beágyaznál? Megtennéd, hogy kiviszed?), ne indokoljuk a kérdésünket (Nem tudom, kész van-e a leckéd), mert „megöli” a határozottságot és a hatékonyságot, sérül a szülői tisztelet és az elfogadottság. Ha példát mutatunk már a 3–6 éveseknek, és kikerüljük a fenti hibákat, azzal a gyermek felnőttkori hatékonyságát segítjük elő, azt, hogy nem szerepel le mondjuk egy állásinterjún.

Forró Tamás arról is beszélt: mutassuk meg a gyerekeknek a szakmákat, egészen fiatal kortól vezessük be őket abba, mit csinál egy kőműves, egy szakács, egy varrónő, egy CNC-marós. A pályaválasztási kiállítások remek alkalmak, de felkereshetik a szülők munkahelyét, vagy fordítva, a szülők, egy multicég vezetője is elmehet osztályfőnöki órára, hogy beszéljen a munkájáról, a céges lehetőségekről. Ha megismerik a szakmákat, nagyobb eséllyel kialakul bennük a továbbtanulás igénye és az is, mit szeretnének csinálni. Persze nem tudunk teljes körűek lenni, érdemes ezért szakterületenként (például faipar, építőipar, egészségügy) meghívni valakit az osztályba. Kell a szülői támogatás, a nyitottság is, folyamatosan engedjük a gyerekeket közelebb kerülni különböző foglalkozásokhoz, de vázoljuk fel, melyikhez mennyi tanulás, képzés, idő szükséges. Nem jó kifogás, hogy erre nincs lehetőség, akár YouTube-videókon is feltérképezhetők a szakmák. Ma sokkal több lehetőség van, mint egy évtizede, sok cég indított saját képzőközpontot, de a társadalom, a szülők, az iskola feladata is, hogy ne terelődjenek rossz döntések felé a fiatalok.