Könyvelő és egyben textilszobrász - Kiricsi Cecíliával beszélgettünk

Dekorációs és szobrászkelléktermékcsalád, ami forradalmasította a képzőművészetben rejlő lehetőségeket. Ragasztó, keményítő és egyedi alkotótechnika egyben, amellyel domborműveket, szobrokat, kisplasztikát, dekorációkat és egyéb tárgyakat készíthetnek művészek és hobbialkotók. Bármit, amit fantáziájuk megálmodik – így szól a paverpol alkotótechnika, ismertebb nevén textilszobrászat meghatározása. Kiricsi Cecília 2017 óta „paverozik” – az eddigi alkotótevékenysége teljesedett ki a hobbija által. Úgy érzi, még erőteljesebben ki tudja fejezni önmagát, kombinálni tudja az eddig elsajátított képzőművészeti technikákat. Nemrégiben paverpol és vegyes technikával készült alkotások nemzetközi tárlata nyílt meg a Kámoni Arborétum Ökoturisztikai Látogatóközpontjában Textilvarázs címmel, amelyen tíz alkotással van jelen. Ott találkoztunk vele. – A textileket egy speciális anyaggal itatjuk át, amit aztán kövesítünk: keményre, kopogtathatóra szárad az anyag, de amíg nedves állapotban van, addig formázható, és el tudjuk helyezni különböző természetes anyagok felületén, ki tudjuk egészíteni kővel, kagylóval, gyönggyel. 

Gyurma állagúra formálva felöltöztethetünk vele egy szobrot. A száradást hajszárítóval lehet gyorsítani. A következő lépcsőben különböző paszták, festékek segítségével nyeri el a színét az alkotás – magyarázza a folyamatot Cili. Beszél a felhasználás sokrétű lehetőségéről is: a legelterjedtebb a paverpol képeken és szobrokon való alkalmazása, de készíthetünk gyertyatartót, díszdobozt, ékszert, dekorálhatunk a segítségével karácsonyi gömböt, vázákat is. Mindez az újrahasznosításról is szól, hiszen akár nagyanyáink szekrényének mélyéről előkerülő csipkéket, egyéb szép anyagokat is beleálmodhatunk a képekbe, szobrok ruháiba. A lehetőség tehát végtelen, és bátran nyúlhat az anyaghoz egy 9, de akár 99 éves ember is, mert csodákat lehet létrehozni, mondja. 

És megnyugtat: a terméktől nem kell félni, mert úgynevezett AP (Art Product) pecséttel rendelkezik, ami azt tanúsítja, hogy bárki egészségkárosodás nélkül használhatja, nem irritálja a bőrt. Elárulja még, hogy paverpol közösségük az ország különböző pontjain csoportosul egyegy paverpol termék képviselője köré. Workshopokat tartanak és országosan megjelennek meghívásos rendezvényeken, ami az alkotóknak bemutatkozási lehetőséget ad. Most éppen Füzesabonyban látható Madách Imre Az ember tragédiája drámájához kapcsolódóan egy kiállításuk. Hamarosan egy Petőfihez kapcsolódót szerveznek Gyöngyösön. Korábban Szombathelyen a Herényiek Házában zenei témában álltak a nyilvánosság elé magyar és nemzetközi dalokhoz köthető munkákkal. 

Az egy-egy téma köré csoportosított tárlatok lehetőséget adnak, hogy megbeszéljenek újabb kikísérletezett technikákat, személyesen találkozzanak és tapasztalatot cseréljenek, mondja Cili, akinek „két énje van”: az egyik erősen szabályozott, a számok világában él, hiszen civil életben könyvelőként dolgozik. – A gimnáziumban nem akartam továbbtanulni, szakmát szerettem volna. Vépen nőttem fel, olyan iskolát kerestem, ami a közelben van, és belevág az elképzelésembe. A közgazdasági középiskolába jártam, számviteli-gazdálkodási ágazaton végeztem, azon belül mezőgazdaság szakirányon tanultam tovább. Összetett számviteli feladatok elé állított a szak, de biztos alapokat kaptam, a mai napig ebből is profitálok, és máig a könyvelés-adózás területén dolgozom. Ehhez képest merőben más a hobbija. 

– Mindig volt bennem egy alkotó ember, tárgyak kivitelezése iránti vágy, ami a paverpolban teljesedett ki. Már gyermekkoromban kötöttem, horgoltam, varrtam, aminek most hasznát veszem, mert el tudom készíteni a csipkéket, amelyekkel a szobrokat felöltöztetem vagy amiket a képekben felvonultatok. Foglalkoztam pasztell- és olajfestészettel. A kérdésre, hogy egy alkotás mikor „jól sikerült”, úgy felel: – Ha a megfelelő men - nyiségű anyag belekerül, de fontos a színvilág is, az is, hogy harmóniát tükrözzön és a kép egyensúlya is. Már az alkotás folyamatában elindul egy párbeszéd az alkotó és a mű között. Jelentősége van annak, ha pasztelosabb a kép, annak is, ha ütik egymást a színek vagy ha erőteljesebbeket alkalmazunk. Kedvenceim az erős, fémes színek. 

Általában ilyen irányba megyek el, de a pillanatnyi lelkiállapotom és a háttérben szóló zene is befolyásolja, hogy mi lesz a végeredmény. Flow-ban vagyok, ellazulok és másnapra felfrissülve újra nekiállhatok a teendőimnek. Cili elárulja még: egyre több absztrakt képet készít. Nagyon szereti a szoboralkotást, igaz, az munka- és időigényesebb. S míg régebben rokokósabb jellegű szobrokat készített, most a modernebbek irányába ment el. – Sokszor, bár úgy tűnik, hogy már kész az alkotás, nem tudok pontot tenni a „mondat” végére. Olyankor simogatom még a művemet. Kiteszem otthon a cserépkályhára, az asztal szélére. Elmegyek mellette, több megvilágításban megvizsgálom, módosítgatom. Van lehetőség az alakításra, sőt, ha megununk egy alkotást, azt teljesen más színűvé át tudjuk alakítani, ki tudjuk egészíteni újabb részletekkel. Magyarországon jelentős esemény egy-egy paverpol-kiállítás – ő évente 5-10 tárlaton vesz részt. Azokat hívják, akiknek a munkáit ismerik. Még egy jelentős aspektusra hívta fel a figyelmet: „viszik a vállukon társaikat.” Közülük sokan egészségi problémákkal küszködnek, az ő számukra is nagyon fontos, hogy alkotótevékenységet végezzenek, ami örömöt, sikerélményt visz az életükbe.