Hordós káposzta a kamrából télire

Nagy Bernadett feleségként és családanyaként igyekszik a lehető legtöbb konyhai alapanyagot a kertben megtermelni, illetve ezekből a terményekből házilag elkészíteni. Így a hordós káposztát is maga teszi el: úgy, ahogy az édesanyjától tanulta. Tőle lestük el a fortélyokat egy szép őszi napon.

A savanyításhoz nem kell fahordó, tökéletesen megfelel egy húszliteres műanyag vödör. Ehhez a mennyiséghez a hozzávalók: körülbelül húsz tömött fej káposzta, egy kiló nagyszemű só (nem lesz mindre szükség, de fontos, hogy frissen bontsuk fel),

5 gramm babérlevél, 25 gramm egész bors, 2 darab birsalma.

A káposztafejekről a külső leveleket eltávolítjuk és egy tízliteres tálba szeljük, egyenletes, körülbelül 2-3 milliméter széles csíkokra. Lehet késsel is dolgozni, de egy jó gyaluval szaporább. Amikor a tál megtelt, a káposztát lerakjuk a hordó aljára. Kézzel jól lenyomkodjuk. Maroknyi sót szórunk rá, 25-30 szem feketeborsot, 4 babérlevelet és 3-4 héjas birsalmaszeletet osztunk el rajta egyenletesen. Ezután következik egy újabb adag, amíg a káposzta el nem fogy, minden tízliteres réteg után fűszerezéssel. A vödör tetejére is fűszer kerüljön. Aki szeretne majd töltött káposztát készíteni, az egész leveleket is rakjon a rétegekbe.

Amikor tele van a tároló-edény, a tetejét légmentesen le kell takarni műanyag zacskóval. Megfelelő méretű nyomtatófá(ka)t és egy nagyobb követ, vagy egy éppen beleillő méretű fazék vizet teszünk rá nyomatéknak. Szobahőmérsékleten két-három hétig hagyjuk érni. Ha oldalt hab jön fel, azt leszedjük, a fákat lemossuk, kicseréljük a nejlont és újra lenyomtatjuk.

E folyamat közben a káposzta térfogata körülbelül a felére esik össze. Másfél hét elteltével ki lehet bontani és újabb rétegeket rakni a tetejére. Ezt legfeljebb kétszer ismételhetjük, természetesen újra elkészítve a nyomtatóréteget. A legutolsó sor lerakásától körülbelül három hét múlva már kész is a káposzta. Ezt kellemes savanyúkáposzta-illat jelzi, és az, hogy a nyomtatásból nem habos, hanem tiszta lé jön fel.

Ekkor a nehezéket le kell venni. A további légmentes tárolást Betti úgy oldja meg, hogy több tiszta szemeteszsákot egymásba rak és úgy tölti meg vízzel, így még véletlenül sem fog szivárogni. A zsák száját beköti. Ezt teszi a káposztára rányomkodott műanyag fóliára. A víz egyenletesen eloszlik és légmentesen lezárja az edényt. Ettől kezdve a kész savanyúkáposztát 0-5 °C-os helyiségben, pincében, melléképületben ajánlott tárolni. Ha véletlenül megfagy, az sem nagy baj, csak arra kell vigyázni, hogy a jég ki ne szakítsa a zacskót. Ezért ilyenkor ajánlott szobahőmérsékleten kiolvasztani, mielőtt hozzányúlnánk. Felhasználáskor a szigetelésként használt zsák vizet egy tiszta tálba áttesszük, és miután kivettük a kívánt adagot, visszarakjuk a helyére. Fontos, hogy mindig a káposzta tetejéről szedjünk, hogy az alja ne jusson oxigénhez.

Ha így tároljuk a savanyú káposztánkat (és megfelelően beosztjuk), egészen tavaszig kitart. Ha esetleg még az új eltevéséig is megmarad egy-két adag, azt műanyag zacskóban lefagyasztva még tovább tárolhatjuk.