Először ment színházba Niki, a VakVagány, a kutyájával ülhetett

Nagyszerű élmény volt számára a színház, megnyílt egy új világ, és külön örömöt jelentett neki, hogy a Weöres Sándor Színházban megengedték, hogy Lilit, a 11 éve őt kísérő vakvezető kutyát is vihesse magával. Külön, kényelmes helyük volt a sor szélén, ahol Lili is elfért, el tudott nyújtózni. Niki mesélte, hogy a jegyszedő hölgy előre szólt, hogy a darabban lesz egy robbanás, ha esetleg ez Lilinek gondot okozna, fel tudjanak rá készülni. De semmi probléma nem volt, a kutya békésen pihent az elő-adás alatt.

- Az, hogy nem látok, nem akadályozza meg, hogy maximálisan átérezzem és átéljem a darabot. Talán csak kétszer kellett megkérdeznem, hogy mi történik, mert zene szólt, így a háttérzajokat nem hallottam. Minden más azonban egyértelmű volt számomra – tudtuk meg az ifjú írónőtől, akinek tavaly megjelent Öröm ABC című kötete után a szülőföld Kiadó idén a Kutyaszív szeretet című könyvét jelentette meg. A nemrégiben tartott premieren Niki elmondta: Lili kutyával a kapcsolata mély bizalmon alapul, semmivel össze nem hasonlítható érzés az a „munkamegosztás”, hogy neki magának kell tudni az irányt, de közben Lili felelős azért, hogy ne essen el. A kutya biztonságosan vezeti több mint egy évtizede – kölyökkora óta Nikinél van, képezték szakembernél, hogy megtanuljon vakvezető lenni -, maximálisan megbízhat benne, tudja, hogy „jó mancsban van”.

Niki és Lili moziban is voltak már, sőt Niki kifejezetten szeret oda járni. Most az első színházi élmény kapcsán pedig azt is megfogalmazta, lévén immár összehasonlítási alapja, hogy a színház „emberibb”, közelebb áll a szívéhez, és nagyon nagy hatással volt rá.

- A személyiségemből adódóan én a darab után még órákig gondolkodtam azon, hogy mi az üzenet, mi a konklúzió, és vajon mi ihlette a szerzőt. Az is lehetséges, hogy ez az „írói véna” miatt is alakult így nálam – morfondírozott a színház hatásán Niki, aki nagyon reméli, hogy még adódik alkalma előadást „nézni”, mert felejthetetlen élmény volt.