Az anyáknak van csak igazán szükségük a minimalizmusra

Kivel fordult már elő, hogy nemvárt vendég érkezésekor szégyellte a lakását? Hogy olyan dolgokat vásárolt, amelyekről egy nap múlva kiderült, semmi szükség rájuk? Kinél előzi meg otthon rendrakás a takarítást? – ezeket a kérdéseket tette fel a Hordoz-Lak klubban összegyűlt édesanyáknak Bitay Andrea, a Maison-blog szerzője. Mindenki magára ismert, így egyáltalán nem volt haszontalan végiggondolni, mit tehetünk, hogy elkerüljük a hasonló helyzeteket, és hogy kiiktassunk az életünkből mindent, ami feleslegesen vesz el időt, pénzt, energiát. A minimalizmusról, erről a tudatosan választott, egyszerű, a fogyasztói társadalom elveivel szembemenő életmódról saját példáján keresztül beszélt.

Andrea fél évvel a fia születése után érezte úgy, kezd az élete káoszba fulladni. Nem talált célt a napjaiban, járta a plázákat és halmozta a babaholmikat, mondván, a gyereknek mindig szüksége van valamire. Ami eleinte örömöt adott, az később az ellenkezőjére fordult át: üres cselekedetté vált. Ez vezetett oda, hogy elkezdett ismerkedni a minimalizmussal. Kiderült: az út, amin elindult, nagy segítséget tud nyújtani a mindennapokban, hogy a jelenben – és letisztultabb környezetben élhessen.

Mit adhat a minimalizmus az anyáknak? Kevesebb stresszt, takarítást, döntéshelyzetet és vásárlást, több örömöt, élményt, értékes kapcsolatot és az otthon töltött idő élvezetét – fogalmazta meg az előadó. Nézzük, hogyan! A tárgyakból indul ki a minimalizmus, de nem csak azokról szól. Egy tavaszi nagytakarításkor szanáljuk a már nem használt dolgokat, ez azonban hosszú távon nem nevezhető minimalizmusnak, mert feltöltjük a helyüket hasonlókkal. Ha viszont lépésenként, helyiségről helyiségre haladunk az otthonunk egyszerűsítésében, végiggondoljuk, hogy mi felesleges, száműzzük a kacatokat a polcokról és nem pótoljuk újabbakkal, kevesebb takarítással működő otthont kapunk. A kevesebb tárggyal a döntéshelyzeteink száma csökken: ha csak néhány pár fülbevalónk van, nem kell hosszan gondolkodni reggelente, hogy melyiket vegyük fel aznap, érvelt az előadó.

Hozzátette: az is rengeteg energiába kerül, hogy egy vágyott tárgyat felkutassunk, megvegyünk, tisztán tartsunk. Ezt az energiát fordíthatnánk mondjuk a gyerekünkre, hogy az élet a vásárlás és a házimunka helyett a közös játékról, kirándulásról is szóljon. És ha már gyerekek: minél több játékuk van, annál több döntéshelyzet elé állítjuk őket. Ha kisebb a választék, kreatívabban és elmélyültebben tudnak játszani – állította a blogger. A tudatos játékvásárlással jót teszünk: a természetes anyagú, nyitott végű játékok a leghasznosabbak, sokféle variáció van a kirakásra, fejlesztik a türelmet, az önreflexiót. Az anyáknak azt javasolta – ugyancsak az egyszerűsítés jegyében –, bátran kérjenek segítséget, lehet időnként ételt rendelni, takarítónőt fogadni. A programok is minimalizálhatók, áttekintve, hogyan néz ki egy napunk, hol vannak benne üresjáratok. A tudatos döntések és az életmódváltás következményeként az élmények és az együtt töltött idő kerülnek előtérbe a tárgyak helyett. Ez magabiztosságot és önismeretet ad: felismerve a saját igényeinket egyre határozottabban merünk igent vagy nemet mondani. Egy idő után elkezdünk odafigyelni arra, hogy természetes alapanyagokból készült ételeket együnk, vegyszermentes tisztítószereket használjunk, és minél kevesebb tárggyal, zajjal, vegyszerrel, műanyaggal vegyük körbe magunkat. Az eredmény: nagyszabású, hosszú távú változás az életünkben.