Nyelünk, tűrünk - fontos kérdéseket válaszolt meg Csernus doki a szombathelyi előadásán

A pszichiáterre jellemző a kendőzetlen őszinteség és a kellemetlen, ámde elgondolkodtató, akár sorsfordító kérdések feltétele. A legtöbb ember nyel, hallgat és tűr – kezdett bele a pszichiáter, majd hozzátette, sokszor az illem kedvéért nem mondunk ki fontos dolgokat, és főként nem mondjuk ki időben azokat. Így egyre nő bennünk a feszültség, és általában a legrosszabbkor robban ki belőlünk. Csernus szerint sokan azzal takaróznak, hogy jobb a békesség, vagy hogy nem akarják megbántani a másikat, de ezzel már el is veszítik a felnőttlét egyik alapvető szükségletét: hogy felelősséget vállaljanak a saját érzéseikért. 

Vállalni kell a saját felelősséget 

– A változás első lépése mindig a saját felelősségem őszinte megfogalmazása. Nehézségben a legtöbb ember elkezd mutogatni: én nem tehetek erről, a körülmények a hibásak, a rendszer, a pasi, a szülők, a szomszédok, mindig más a szemét. Hogy felismerjük a saját felelősségünket, ahhoz nagy lelki erő kell és fájdalmas érzések társulhatnak. Miért nem vesznek komolyan az emberek, miért bánnak velem tiszteletlenül? A felnőtt ember ki tudja mondani: mert hagyom. Ez az első lépés, aztán elgondolkozhatunk rajta, hogy ez nekünk jó vagy rossz. Ha csak a másokra mutogatás megy, ha ez nem kerül kimondásra, esély sincs a változásra a pszichiáter szerint. 

Felnőttnek látszó személyek is vannak 

Csernus megkülönböztet felnőtt és felnőttnek látszó személyeket. Utóbbi nem mondja ki a saját felelősségét, mert fél a fájdalomtól, ami ezzel jár. 

– A 21. század embere menekül a fájdalom elől. Mindent megteszünk érte, hogy ne kelljen meghallanunk a fájdalmas dolgokat. Csak az a rossz hír, hogy közben múlnak az évek, hazudunk magunknak, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy elmúlik az élet – fogalmazott. Azt is kiemelte, hogy először a saját érzéseimet kell felismernem ahhoz, hogy másokét észre tudjam venni. Ha csak felnőttnek látszunk, akkor ez nem fog menni, és ez megnehezíti a továbblépést is bármilyen helyzetből. Csak megtanuljuk, hogy amiről nem beszélek, az nincs. 

Kifelé mást mutatok, mint ami bent van? 

A közönség igyekezett megemészteni a pszichiáter súlyos, de sok esetben igaz szavait. Csernus azt is megosztotta velünk, hogy az első lépés az érzésekért, aztán jön a döntéseinkért, majd a tetteinkért való felelősségvállalás. Így válhatunk érzelmileg érett, őszintén szeretni tudó, szabad és boldog felnőttekké, akik nem mutatnak mást kifelé, mint amit belül éreznek. Akiknek már nem a külvilág véleménye számít, és akik őszinték tudnak lenni – önmagukkal és környezetükkel is.