Lőrincz Bernadett különleges technikával alkot, átlényegít minden anyagot

Már gyerekként is kreatív volt, mondja, később sokat kötött, varrt, nagyon érdekelte a kézművesség. Aztán dolgozni kezdett, megszületett a fia, és változatlanul nagyon szeretett saját kezűleg készíteni ezt-azt. Majd néhány évvel ezelőtt úgy alakult, hogy új munkahelyet kellett keresnie, de szerencsére sikeresen váltott. Vágyott valamire, amivel újra kifejezheti önmagát. Az interneten kreatív oldalakat olvasgatott, amikor rábukkant a paverpol technikára.

Hajtotta a kíváncsiság

Betti az első percben elköteleződött. Hajtotta a kíváncsiság, a szenvedély, hogy ezzel a speciális eljárással gyönyörű alkotásokat hozhasson létre. Első lépésként rátalált a képzőre, egy tanfolyamra, amelyet Tatán hívtak életre. Utánanézett, jelentkezett és egy hónapon belül ott is volt a helyszínen. Az oktatója azonnal tudni szerette volna, milyen terveket dédelget új növendéke: vajon hobbi kézműves szeretne lenni, akinek boldogságot jelent az alkotás, de csak saját örömére alkotna, vagy megpróbálná inkább az oktatói képzést? Rengeteget tanult, ismerkedett az alapanyagokkal, a festékekkel, megpróbálta ellesni mesterétől a fogásokat. Az oktatója nagyon örült neki. A Dunántúlon Zalaegerszegen foglalkozik ezzel egy hölgy, Szombathelyen pedig Betti. Maga a technika is nagyon fiatal, néhány éve indította útjára egy holland művész.

Bármit alkothat

Miközben Betti mesél, boldogan mutatja alkotásait: falióra, szalvétagyűrű, gyertyatartó, lámpaernyő, képkeret. Megilletődve nézegetünk egy képet, amelyen babaruha látható kis zoknival: kisfia kelengyéjét álmodta képpé egy alkotásban. Ahogy vendéglátónk fogalmaz, a kicsi fiú azóta „égimeszelő” lett, régen hordta azt a kis réklit.

Betti birodalmát hatalmas doboznyi csipkék, aranyszalagok, áttetsző kelmék alkotják. A tárolókban különleges papírok, szárított bogyók, termések, gombolyagnyi fonál. A polcokon rendben sorakoznak a színes tégelyek, benne ezüstösen fénylő festékek, mázak. Ecsetek és ollók nagy rendben, akár egy titkos szertartás kellékei. Megismerjük a tejföl állagú ragasztót, amellyel be kell kenni a felületet: furnért, fát, lemezt, dobozt, kartont, bármit, amit alapnak választunk. Aztán jöhetnek a gyönyörű kelmék, tárgyak, termések, kis plasztikák, apró gipszformák. Legalábbis: én így látom. Vendéglátónk az asztalra helyezi a hozzávalókat és mesélni kezd.

Ez egy tejfölszerű anyag: ez az alap, mondja. A szobrocskák, apró álarcok, pillangók, angyalfejek máshogyan születnek: őket porból készítjük, ahogyan a gipszet, úgy kell vele bánni. Ez érdesebb állagú azonban, kicsit olyan, akár a gyurma. A tejfölszerű anyagba kell belemártani a textilt, elhelyezni, szépen el-igazgatni, mert az úgy köt majd meg. Kicsit hasonlít a gyűrt bőrhöz is. Ha gyorsítani szeretnénk a száradást, „csalhatunk” forró levegővel. Azaz hajszárítóval. A művekhez használhatjuk a paverpol speciális anyagait: akrilfestéket, antikoló pasztát.

Ki is állította már

Volt már kiállítás, ahol bemutatta a műveket a szombathelyi Képtárban többedmagával. De Bozsokon és Olaszfán is megfordult már az alkotásaival. Vendéglátónk már több tanulónak adta át a paverpol fortélyait. Szereti megmutatni, amit tud. Azt mondja, gyerekeknek is érdemes volna ezzel foglalkozni, hiszen ők annyira nyitottak minden újdonságra. Betti azt is elmeséli, a paverpol ökotudatos tevékenység, szinte az összes alapanyag újrahasznosított. A megragadott aprócska pillanatról beszélünk, de nagy szobrokat is lehet készíteni például. Sokakkal megfordul a világ, amikor elkészítik az első művet, hiszen többen beszámolnak róla: meditálni is lehet alkotás közben, a kézművesség segíthet megtalálni a lelki harmóniát. Betti tudatosan végzi a feladatát, amikor elkészítette Tatán az első képet, a családjának elakadt a szava. Este jött értem a férjem és a fiam, meséli. Megmutattam a képet. A családnál a szó elakadt, aztán megkérdezte a fiam: „Hát, anya ezt te csináltad?” Mostanra már külföldről is megkeresik. Néhány éve például Bledben állítottak ki.

Csodálatos fesztivál volt ez, amelyen tíz paverpol-oktató képviselte a stílust. Betti ezzel a technikával akár egy egész irodát be tud rendezni, nem beszélve az esküvői ki-egészítőkről, ajándéktárgyakról, apró meglepetésekről. A végén arról kérdezem, hogy mit tudna tanácsolni azoknak, akiknek életük teljében kicsúszik a lábuk alól a talaj, mert mondjuk a munkahelyük úgy dönt, nincs többé szüksége rájuk? Vagyis egzisztenciális, lelki válsághelyzetekben lévőknek mit tanácsolna ő, aki példaszerűen lett túl a nehézségeken? Egyetlen mondatban válaszol: „Merj magadnak mindig nyitni egy ajtót!”.