A tehetséges néptáncos fiú, Gerlecz Gábor 15 évesen az apja nyomdokaiba lép

A Gerlecz család Kőszegen lakik, de Gencsapátiban találkozunk, itt táncol az Ispilángban a 15 éves fiú, aki eleinte hegedült is, néptáncolt is, de az utóbbi annyira sodorja magával, hogy most már biztosan az édesapja nyomdokaiba lép. A gencsapáti művelődési ház néptáncos öltözőjében kutatunk ruhák után, amikor Gerlecz László egyszer csak a fia fejébe nyom egy kalapot, és azt mondja nekünk:

- Nagy szó szakmai körökben, hogy egy Kelet-Magyarországon rendezett döntőben egy nyugat-magyarországi fiú második tudott lenni. A keleti régió (Székesfehérvártól keletre) hagyományosan erősebb néptáncban, és leg-alább 30-40 éve. Olyan nevek fémjelzik azt a munkát, mint az Alba Regia, a Jászság, a Szeged, a Nyírség táncegyüttesek, amelyek mindig is kiváló szakemberek által vezetett, jól dotált csoportok voltak. Ezen a falon nehéz áttörni. A táncok autentikus feldolgozását keleten előbb kezdték, mint nálunk – mondja Gerlecz László. Vas megyében ő kezdte terjeszteni, hogy ne stilizálják a mozdulatokat, ne táncszínházat csináljanak, felerősítette ezt az irányvonalat, amikor a Szökős tánc-együttest vezette. Már a 90-es években fogadtak Erdélyből vendégeket, akik táncokat tanítottak, és maguk is kimentek Erdélybe, olyanokról mintázzák a lépéseket, akik nem iskolában, hanem az apjuktól, nagyapjuktól tanultak táncolni. A vasi táncok autentikus formában általuk kerültek először színpadra.

Már anyja hasában is táncolt

A fia, Gábor, ahogy meséli, „már az anyja hasában is táncolt”, mert néptáncos és a Népművészet Ifjú Mestere az anyukája, Gerlecz Edit is. Mindig vitték a táncpróbákra, mondhatni, ott nevelkedett. Hároméves volt, mikor a próba alatt a sarokban rajzolt, otthon mégis eltáncolta, amit a csoport aznap tanult. Most 15 évesen kétfelé ingázik a néptánc miatt – most kezd önállóan közlekedni busszal, vonattal -, Kőszegen laknak, onnan jár el a gencs-apáti Ispiláng és a Somogy megyei Karád táncegyüttes próbáira. Az első díját tízévesen nyerte a Kanászválogatón, ahol mindjárt számadó kanásznak is választották. Gyorsan jöttek a sikerek: egyebek között három éve is második lett az országoson, háromszor nyert Sopronban az országos szólótáncversenyen, idén Figurás Táncos díjat kapott. Júniusban Szarvason részt vesz az országos szólótáncversenyen.

A legutóbbi országos versenyén elért második helyezése mögött néhány hét felkészülés, de sokéves munka áll.

- A kötelező szám nyírségi oláhos és csapás volt, ami egy gyors csárdás zenére járt férfitánc, a felső-tiszavidéki táncdialektusba tartozik. Nem ismertem korábban, úgy álltam hozzá, hogy ez a „muszáj”, de a döntőben már szeretettel táncoltam. Régi ugrós tánc, érdekes ritmikájú, elegáns, tetszenek benne a tartások – mondja a fiú.

Apja segíti

- A szabadon választott számért különdíjat is kaptam, ez a magyarpalatkai férfitáncokból volt, ritka magyar és korcsos, legényes típusú tánc. Mikor kicsi voltam, ez volt, amit először tanultam meg, ez lett a legerősebb, a legbiztosabb. Minden versenyre apu készít fel, de azon kívül is szoktam kérdezni.

Gerlecz Lászlótól megtudjuk, hogy Gábor 4-5 éve képes filmről, akár némafilmről is tanulni.

- Ha valamiben bizonytalan, jön, hogy jól látta-e, kéri, hogy javítsam ki, és akkor abbahagyom, amit addig csináltam, és leizzadok vele – meséli az apa. – Nagyon örülök, hogy ilyen ügyes. Az egy dolog, hogy valaki beleszületik egy táncos családba (a lányom, a 22 éves Nóra is néptáncos), sok szorgalom is kell a tehetség kibontakozásához.

Gábor hozzáteszi:

- Szerintem „nagy dolog”, hogy ide születettem, ebbe a családba, büszke vagyok arra, amit az apámtól tanultam és még fogok is, mert van mit, bőven. Amit elértem a táncban, azt apu, anyu által értem el. Anyu is „zsűrizi”, amit tanulok, ne pipáljon a lábfejem, ne legyek púpos, ne lógjon a fejem, és ellát tanácsokkal az öltözködésben. Egyébként meg hallgatom, hogy „tiszta apja” a mozgásom. Jólesik.