Négy hónaposak, külsőre és karakterre is mások az egyházasrádóci hármas ikrek

Különleges a csend, ami a Kossuth utcai családi házba lépve fogad minket. Különleges, mert tudjuk, a Pecsics szülőkön kívül négy kisgyermek otthonába érkeztünk. Közülük a legidősebb, Barnabás nyit ajtót, és már szalad is előre, hogy bemutassa két öccsét és a kishúgát. Az udvarra néző tágas, tompa fényű nappaliban hamar megértjük a csend okát, ott alussza édes álmát Gergő, Kornélia és Márton. Kihasználjuk az időt, és amíg a négy hónapos ikrek nem nyitogatják a szemüket, a szüleiket, Andrást és Verát kérdezzük.

Azt mondják, nem véletlen, hogy eddig nem hallottunk felőlük, mostanra rendezték a soraikat: a 34. hétre születtek a kicsik a zalaegerszegi kórházban, csaknem két kilóval mindhárman. Kornélia volt a legnagyobb súlyú és a legjobb állapotú hármuk közül. Nem tudni, miért, kétnaposan pont az ő légzése és keringése omlott össze.

– Nagyon nehéz heteink voltak, rettenetesen aggódtunk a kislányunkért.

Folyamatosan figyelték a pulzusát, a légzését, a vérnyomását, a hőmérsékletét, a vér­gázértékeit, ha kellett, röntgenre vitték – hosszú ideig életveszélyben volt. Ráadásul öt nap után nem kaphatott semmilyen fehérjét, arra gyanakodtak, hogy anyagcserezavara van. Neki tovább kellett a PIC-en (Perinatális Intenzív Centrum) maradnia, mint a fiúknak, akik egy hét után az inkubátorból a „sima” koraszülöttrészlegre kerültek – mesélik a szülők.

Öt és fél hét után mehetett haza a család, a húsvétot még a kórházban töltötték.

Az eltelt négy hónap alatt aztán rengeteget fejlődtek a kicsik: Marci majdnem hat kiló, Gergő 5,2, Kornélia súlya is az öt kilóhoz közelít. Hason kinyomják magukat, úgy nézelődnek, próbálnak oldalra fordulni, a fejük miatt néha átbillennek, a kiságyat körben bejárják. És már gyakorolnak a következő állomásra: játszanak a kis kezükkel, a mozgó tárgyakat szeretnék megérinteni, a fiúk kacarásznak és „magyaráznak” nagy hévvel, megrázzák a játékokat – korrigáltan három hónaposnak számítanak, mert koraszülöttek voltak, a mozgásfejlődésük tehát teljesen jó ütemben halad. Veronika nem tart szigorú napirendet, illetve ami van, azt a gyerekek ügyesen maguknak alakították ki. Általában hajnali hatkor mocorognak először, keresgélik a cumit, de legtöbbször tovább alszanak, akár fél kilencig. Kilenckor kezdődik a reggeli, aztán háromóránként esznek, nyolckor fürödnek, kilenc órakor vacsoráznak, aztán al­szanak – néhány hete végig­alusszák az éjszakát, Veronika és András nem hitték volna, hogy ekkora szerencséjük lesz, Barni apró korában kimondottan rossz alvó volt.

A kérdésre, hogy logisztikailag hogyan oldják meg, hogy mindhárom csecsemő időben megkapja a neki járó törődést, babusgatást, ételt, tiszta pelust és ruhát, azt mondják, a szüleiknek sokat köszönhetnek. Kornéliát gyakran viszik fejlesztésre, gyógytornára – akkor elkel a segítség. András rendőr Zalaegerszegen, a gyerekek miatt ideiglenesen Szombathelyre rendelték át. Ideális lenne, ha ott maradhatna, vagy Körmendre kerülne, mondják.

Nem tagadják, igencsak meglepődtek, amikor az orvos az ultrahang után közölte velük:

a két héttel korábbi egy helyett már három petezsákot lát. Veronika és András nem ijedt meg sem a felelősségtől, sem a feladattól. Sőt, szerintük négy gyerekkel könnyebb az élet, mint anno eggyel.

A négy és fél éves Barni nyáron délelőttönként még oviba megy, neki kell, hogy hozzá hasonló korúak között legyen. Most éppen vb-lázban ég, a papával minden este meccset néznek. Amúgy nagyon élvezi, hogy ő a nagy tesó, állandóan puszilgatná a piciket, mesélik Veráék. Reggel, ovi előtt nem keltheti fel őket, viszont az esti rituálé része, hogy mérlegre teszik Gergőt, Kornéliát és Mártont, és felírják a súlyukat – Barnabás így tanulta meg ezres körben a számokat –, aztán egyesével, ölben megetetik mindhármat.

Közben halljuk, hogy ébredeznek a kicsik: éppen Gergőnek jutott a bölcsőhinta, amelybe mindig az kerül, aki a legjobban sír elalvás előtt. Mind más, nemcsak külsőre, hanem a jellemük is – mondják a szüleik. Gergő a legérzelmesebb – ő sír és nevet a legtöbbet –, Kornélia erős és küzd, Marci nagyevő és zsivány, a szeme sem áll jól most. Egyéves korukban újra megyünk, hogy lássuk a változást.