Káldiéknál három a kislány, egy kisfiú a ráadás – Egyre elevenebbek a tokorcsi hármas ikrek

Talán emlékeznek: 2017 májusában hétéves kislányuk mellé születtek hármas ikrei a tokorcsi Káldi Tamásnak és feleségének, Krisztinának. Meglátogattuk őket a kórházban, találkoztunk már az otthonukban, most arra voltunk kíváncsiak, hogy teltek-telnek náluk a bezártság hetei, mennyit nőtt Adél, Emili, Ákos és Lilien.

De kezdjük a sort inkább az édesapával: Tamás, aki két éve még azt mesélte, hogy minden áldott nap 3.55-kor veri fel a vekker hangja és napi 300 kilométert utazik Bécs környéki munkahelye miatt, most a kedvünkért ugrott haza – továbbra is az építőiparban dolgozik, de egy magyar cégnél építésvezetőként, most éppen a szomszéd faluban. A jókedvére két éve sem lehetett panasz, most még életvidámabb. – Tizenkilenc év után jöttem haza, egy keszthelyi székhelyű cégnél kaptam lehetőséget, így most nem 4-kor, hanem 6-kor kelek, és nem végzek nehéz fizikai munkát. Ausztriába bármikor visszatérhetek, de most nem hiányzik, hogy naponta több száz kilométeren át üljek az autóban, dugókban. Ráadásul nekiálltunk bővíteni a házat – készül a melléképület és két szoba a felső szinten, plusz a helyszűke miatt gardrób, fürdő is. A tervek már megvannak, most vagyunk a megvalósítás fázisában – meséli.

A felesége, Kriszti kilencedik hete otthon van a gyerekekkel. A múlt hétvégén találkoztak hosszú idő után a nagyszülőkkel, az ikrek 3. szülinapját ünnepelték, végre együtt. – Robogok egész nap, ügyeket intézek, én megyek a NAV-ba, a boltba, a postára, és továbbra is maximalista vagyok, főzök szinte mindennap, rendben tartom a házat – nevet a négygyermekes anyuka, akinek mindig van valami új terve, ötlete. És bevallja, egy olyan csomaggal, mint az övék, merőben más a tervezés és a lehetőségek. – Hálás vagyok. Nehézségek persze vannak, de hol nincsenek. Mindenesetre nagy kötöttség a négy gyerek. Nehéz összehangolni, szinte lehetetlen, hogy mindannyian nyugodtak legyenek.

Ennek tanúbizonyságát látjuk az első pillanattól: ha Adél vagy Emili elindul egy irányba, egy pillanat alatt futva, kacagva követik a többiek, eltűnnek a kert végében, és onnantól már nehezen összeterelhetők. És még egy mozzanat: Ákosnak Sam, a tűzoltó a kedvence, a szülinapjára kapott tűzoltóautóból azóta muszáj volt rendelni a lányoknak is – vasárnap óta mindenki a játékautót akarja.

Különböznek is egymástól a gyerekek: Ákos ügyesen, szépen, változatosan beszél, neki van a legnagyobb hangja, ugyanakkor félénkebb is. Emilivel jól kijön, de hamar vitázik is a lányokkal. Emili az örök mosolygó. Adél bújós – a nagy testvére a fő játszópajtása –, és szeret pihenni, néha csak bemegy a szobába, hogy lefeküdjön, és naphosszat húzza magával a takaróját. Lilien már tízéves: büszke a testvéreire, szívesen babusgatja őket, főleg Adélt. A tesóival bújócskázik, autóval, babákkal is játszik. Adélkát tolja a babakocsiban. Sosem vágyik csendre, nem zavarja, ha jönnek-mennek a picik. Az „egykeség” azért ott rejtőzik benne, és vannak zsörtölődős napjai is, összességében angyali teremtés. Az ikrekkel egyetemben nagyon apás: amikor apa megérkezik, toporognak, mint a kiscsibék, összevesznek, ki nyissa neki a kaput. És határtalanul boldogok, ha ebédre haza tud menni az apukájuk. Apával jókat lehet játszani, ötletes dolgokat talál ki: fogócskáznak, bújócskáznak, szerepjátékoznak és a babakonyhában játszanak. Ha Tamás négykézlábra ereszkedik a folyosón, mindhárman a hátára ülnek, és eljátsszák, hogy ők a Kismalac és a farkasok. Azért anya sem marad ki a játékból, de őt a mindennapi elfoglaltságok jobban igénybe veszik. A kicsik szeptembertől kezdik az evangélikus óvodát. Amennyiben megszokják, Kriszti idővel tervezi, hogy ismét munkába áll, lehetőség szerint a közigazgatásban. Bár azt vallja és tapasztalja: „Ember tervez, Isten végez.”

– Már nehezebb dolgunk van, nem tudjuk csak úgy letenni a gyerekeket, jóval elevenebbek, mint az első időkben. Amikor apa nincs itthon, anyáért megy a verseny, de panaszra semmi okunk. Nagy kötöttség a négy gyerek, de nem cserélnénk el az érzést semmiért.