Ribizli: piros, fekete, fehér

Ha ribizliről van szó, elsőként az apró piros termés jut eszünkbe, amelynek kicsit savanykás az íze és kevesen sorolják legkedvesebb gyümölcseik közé. Pedig érdemes, hiszen vitamintartalomban gazdag bogyóról van szó: magas a C-vitamin-tartalma, sőt tartalmaz még B1-vitamint, B2-vitamint, B6-vitamint és E-vitamint is. Ásványianyag-tartalma is kiemelendő: foszfort, kalciumot, magnéziumot, nátriumot és vasat is találunk benne.

Savanykás ízét összetett savtartalmának köszönheti: almasav, borkősav, borostyánkősav, citromsav, ecetsav – ez mind ott van a ribizliben. Növényi zsírjai is jól hasznosulnak szervezetünkben: bőrünk könnyen felveszi és leadja azokat, ezért használják például a gyógyászatban az érzékeny és száraz bőrre a ribizli olaját. A fekete ribizli kevésbé elterjedt hazánkban, bár a családi házak kertjeiben még fel lehet fedezni néhol a bokrát.

Íze kevésbé savanykás, inkább édesebb, mint a piros változaté, ennek ellenére kevesen fogyasztják nyersen, inkább üdítőkben, teákban, lekvárokban használjuk, pedig kifejezetten ajánlott a gyümölcs nyers formában való bevitele: B1-, B2-, C- és E-vitaminban gazdag, tartalmaz továbbá karotint is. Vashiányban szenvedőknek javasolt vastartalma miatt, és kalcium-, magnézium-, szelén- és foszfortartalma sem elhanyagolandó. Ha rendszeresen fogyasztják, hozzájárul a koleszterinszint csökkentéséhez is.

A legkevésbé ismert talán a fehér ribizli: tápanyagtartalmában és élettani hatásaiban a piroshoz hasonlít, az íze azonban valamivel édesebb annál.