Partvissal varázsló nagyik dicsérete

Gyerekként imádtam nézni, ahogyan a nagymamám a különböző házimunkákat végezte. Ahogyan tyúkot vágott, tésztát szaggatott, teregetett. Reggelente kitárta a szoba ablakát, a robusztus ágyakra meghatározott rendben felhalmozta a dunyhákat, párnákat, még a kisgyerekkori pólyának is megvolt a helye. Előtte mindent átmozgatott, megrázogatott. Aztán kisebb-nagyobb partvissal, kefével, félelmetes, szerteágazó szőrű, hosszú nyelű eszközzel végigjárta az ágyak alját, a kályha tetejét, a szekrények és a fal közötti réseket. Igazi varázslás volt ez. Nem maradt érintetlen zug. A ház régi volt, mai szemmel abszolút korszerűtlen, mégsem volt sehol penész. Ugyanis ahhoz, hogy ez a gombaféle fel tudja ütni a fejét, szükség van nedvességre, némi szerves anyagra no és a spórákra. A levegőből kicsapódik a pára, némi por és spóra mindig akad. Már kész is tenyészet.

A mai építészeti gyakorlat már figyel a hőhidakra, a szigetelésre, és számos penészirtó szer közül válogathatunk. Természetesen hatásos anyagok is vannak: teafaolaj, ecet, szódabikarbóna, szalicilsav, grapefruitmag-kivonat. Mégis: talán a legjobb a megelőzés, a gyakori szellőztetés, a levegő átmozgatása minden zugban. Reggeli tornának sem utolsó…