Dr. Tarszabó Róbert beleszeretett a szakma sokszínűségébe

Hogyan fogalmazódik meg egy fiatal férfiban az a gondolat, hogy nőgyógyász szeretne lenni? Mióta tudja, hogy ez lesz a hivatása?

Számomra ez nem volt eleve eldöntött tény, amikor az egyetemre jelentkeztem. Először a képzés felénél kezdtem el gondolkozni rajta, de akkor még csak annyi körvonalazódott bennem, hogy olyan területtel foglalkoznék, ahol van sebészeti tevékenység is. Ezek alapján még a fül-orr-gégészet is szóba jött. Az élet eldöntötte helyettem a kérdést, amikor a tudományos diákköri munkám során egy klinikus szülész-nőgyógyász azzal kereste meg a csoportunkat, hogy egy olyan kutatásban lehetnénk a segítségére, amely egy klasszikus és manapság igen gyakorinak számító nőgyógyászati problémára (policisztás petefészek szindróma, PCOS) adhatna válaszokat. Hála Várbíró Szabolcs docens úr rendkívül barátságos és támogató attitűdjének, a napközbeni labormunka után gyakran a Nőgyógyászati Klinika ügyeletében folytattam a napomat, ahol így már igen korán betekinthettem és testközelből megtapasztalhattam a szülészeti-nőgyógyászati munka sokszínűségét. Kevés olyan szakma van, amely ennyi határterületet érint: az ultrahangos vizsgálatok radiológiai részétől a sebészeti, műtéti területeken át a belgyógyászati endokrin kórképek kezeléséig. Nem beszélve a fogantatás elősegítéséről, majd a várandósgondozásról, a végén pedig a szülés kíséréséről, amely teljesen egyedülálló része a szakmának.

Mit jelent a világra segíteni egy új életet?

Hosszú folyamat vezetett ide, de a szülés manapság jelentős mértékben medikalizálva van. Ez részben helyénvaló, hiszen ha adott a technika és a szakmai tudás, akkor természetesen ezeket használni és alkalmazni kell a lehetséges szövődmények kivédése érdekében. Kedvezőbb lenne, ha ezek a háttérben nyújtanának biztos pontot, amihez bármikor nyúlni lehet, de csak akkor, ha okvetlen szükség van rá. Manapság szinte bármilyen információ villámgyorsan megtalálható és begyűjthető, a várandósok igen nagy része mégis – a megfelelő és személyre szabott tájékoztatás hiányában – „elveszetten” érkezik a szülőszobára. Ilyenkor az odafigyelés, a megfelelő kommunikáció hatalmas segítség tud lenni. Ideális esetben egy patológiamentes vajúdás során orvosi jelenlétre akár nincs is szükség. Egy tapasztalt, szakmailag felkészült szülésznő biztonsággal tudja kísérni a szülést. Ilyenkor hatalmas öröm a „partvonalról” végignézni és megtapasztalni, amint a vajúdás nehézségeivel megküzdve a várandós kismamából édesanya válik. Egyben persze megkönnyebbülés is, hogy mindenki egészséges, gond nélkül lezajlott a szülés. Mert egy-két igen rázós szituációt megélve, az emberben okvetlenül az utolsó pillanatig ott motoszkál az aggódás, amit csak a legvégén vált fel a felszabadultság érzése. Természetesen az orvosnak folyamatosan elérhető közelségben kell lennie, hogy baj esetén a megfelelő lépeseket megtegye. Szóval vékony a jég és nem könnyű „beavatkozás-mentesen”, észrevétlenül jelen lenni, mindeközben pedig a megfelelő szakmai odafigyelést tanúsítani, ha kell, természetes, jól bevált praktikákat – vagy akár gyógyszereket használni. Mindezt nem elhamarkodva, ugyanakkor nem is túl későn.

Ezekben a hónapokban kizárólag magánrendelései vannak. Hiányzik az állami ellátás? Készül visszatérni?

A mi szakmánkban különösen nagy az igény a magánellátásra, mivel ott biztosítható a kellő intimitás, a megfelelő környezet és időráfordítás. Egy ponton túl viszont nehézségbe ütközhet a kórházi és a magánrendelés összehangolása, nem beszélve a kikapcsolódásról vagy a családra fordított időről. Engem egy ideje már emésztettek ezek a problémák. Márciusban jött el az a pont, hogy kompromisszum híján egyelőre csak magánellátásban dolgozom. Csökkentett óraszámban, de szándékomban áll a közeljövőben visszatérni a kórházi ellátásba, mivel a szakma sokszínűségével ott lehet találkozni igazán, és persze a szülőszobai munka is hiányozni tud egy idő után.

A munka mellett PhD-fokozata megszerzésén is dolgozik. Hogyan jut idő a kikapcsolódásra? Mit szeret csinálni a szabadidejében? Ha jól tudom, rendszeresen sportol.

A kórházi munka kiesésével több lett a szabadidőm, most jut sportolásra, legyen szó cross-fittről vagy triatlonról. Főleg az utóbbi igényel jelentős időráfordítást, de feltölt és kikapcsol. Egyéb dolgokra sajnos kevés időm jut. Ritka eset, amikor meg tudok nézni egy jó filmet, vagy a kezembe vehetek egy régóta kiszemelt könyvet. Nem kötődök műfajokhoz, inkább a tartalom és a mondanivaló alapján választok néznivalót. Könyvekből pedig az utóbbi időben leginkább a történelmi könyveket csípem.

Kiemelt képünkön: Dr. Tarszabó Róbert: Az aggodalmat csak a legvégén váltja fel a felszabadultság érzése