A kevés víztől lehajol, a túl soktól megsárgul

A nagy hőség a legtöbb pázsitot megviseli. A kánikulában érdemes kicsit hosszabbra hagyni a szálakat, így azok magukat árnyékolják, kedvezőbb mikroklíma alakul ki közöttük. Nyáron ajánlatos változtatni a gyepműtrágya összetételén is: az eddigi nitrogéndús változatokat cseréljük káliumdús fajtára, ami segíti átvészelni a száraz, meleg, aszályos periódusokat. A nitrogénben szegény, de káliumban, foszforban és mikroelemekben gazdag műtrágyával ellátott gyep kevesebb vizet igényel. A műtrágyaszórást mindig nyírás után és öntözés előtt végezzük.

A kiégett foltokból először távolítsuk el a gyomokat, trágyázzuk meg a területet, ennek köszönhetően regenerálódni tud a föld felső rétege. Ha az nem elég, vessünk fűmagot, ez esetben azonban különösen ügyeljünk a rendszeres öntözésre. A nyár második felében ajánlott időt szánni a föld fellazítására, szellőztetésére is.

A száraz gyep jól felismerhető a meghajolt, felül bebarnuló, letöredező szálakról. Érdemes megfigyelni azt, hogy amikor átsétálunk a pázsiton, kiegyenesednek-e a fűszálak. Ha csak nagyon lassan vagy egyáltalán nem, túl száraz a talaj. A túlzott nedvességtől ellenben sárgás-világoszöld foltok tűnnek fel, az átlagosnál is több lehet a gaz, és pocsolyák alakulhatnak ki a fű között. A fű nedvességtartalmának tesztelésére jó megoldás az is, ha locsolás után egy hosszú fadarabot vagy csavarhúzót beletolunk a földbe. Ha könnyedén elérjük a 15 centiméter mélységet, elég nedves a talaj.

Ajánlatos beruházni speciális gyomirtó szerre is, azt azonban lehetőleg csapadékmentes időben, két vágás között használjuk. Fontos az is, hogy mindig éles pengéjű fűnyírót használjunk, mert a nem egyenes vágási felületen a roncsolt részek bebarnulnak.

Rendszeresen nyírjuk a pázsitot, viszont ha valami miatt mégis túl magasra nőne, ne egyszerre vágjunk belőle sokat. Néhány alkalom után, folyamatosan térjünk vissza az ideális két-három centiméteres nagysághoz.

Kiemelt képünkön: Rendszeresen nyírjuk a pázsitot!