A fiatal nő súlyos balesetet szenvedett a sivatagi autózáskor

Mosolygós lány jön elénk a gangra, kicsit húzza a lábát, néhány lépés után a kanapéra ül. Fájdalommal ugyan, de tud közlekedni, és hódolhat új szenvedélyének, a kosárlabdának.

Kata kerámiaalkotásait mutatja, azt mondja, azért kezdett agyagozni, mert tavaly tavasszal szörnyű állapotba került, és úgy érezte, nem akar tovább így élni. Családja odaadó szeretete, a férje iránt érzett mély szerelem, a festés, és a kézművesség segített neki. Bemutatja közben hű társát, a hosszú fülű fekete nyuszit, Happyt. Ha ő nincs, Kata talán még mindig rossz gondolatokat forgatna a fejében. Felkapja, cirógatja a kis puha gombócot. Olyan édes, csatlakozom a dögönyözéshez, hátha ragadós a boldogság.

– Délelőttönként jól vagyok, bár ha jönnek a frontok, mindent megérzek, akár egy levelibéka – meséli. Én pedig azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá, mégis felteszem a kérdést, mi is történt azon a végzetes napon Egyiptomban.

Kata elmeséli az egészet: a romantikus eljegyzést a Níluson ringatózó hajón; a lelkesedést, ahogyan vőlegénye, Nagy Richárd elindult Katával a sivatagba a dzsippel. Azt is, ahogy viháncolva járták be a környéket, mert a sivatagban olyan gyönyörű a naplemente, amilyen sehol a világon. Boldogok voltak. Azt súgta vőlegényének, bármi történjék is, ők már elválaszthatatlanok. Felvételt készített a végtelen tájról, a homokot fújta a szél, és a következő pillanatban óriási fájdalom hasított a hátába. A szállodába vezető úton ugyanis az első bukkanónál megdobta a jármű, szinte a magasba repült, visszazuhant a padra, jött újra a másik sokk.

– Ordítottam, mint a sakál, olyan volt, mintha forró olajban égne a bőröm, a köldököm vonalától lefelé mindkét lábam, az alsó bordaívemnél, a csípő- és deréktájékon.

Kata tizenkettes csigolyája összeroppant, és a felette lévő is, a csontvelőbe csontszilánk került, belső vérzése lett. Azt persze akkor még nem tudhatták, hogy kompressziós törést szenvedett a gerincében.

A fiatal lány korábban éveket töltött segítéssel: dolgozott szakasszisztensként, ápolóként és a sürgősségi osztályon. Járt szociális munka szakra, még az orvosi egyetemen is folytatta tanulmányait.

Hurghadában nem volt felszerelt kórház. Hiába üvöltötte Kata, hogy mentőhelikopterre van szüksége, három órát várt, mire megérkezett a mentő. – Csak azt hajtogattam, hogy Ricsi szorítsa le a mellkasomat, el ne mozduljon a gerincem – már akkor érezte a lábzsibbadást, tudta, hogy nagy a baj. – Tudod, miért a Níluson kérte meg Ricsi a kezem? – kérdezi váratlanul. – Mert az más irányba folyik, mint a többi folyó. A férjem szerint ilyen vagyok, szembe megyek az árral.

Az egyiptomi kórház borzalmas volt, a kezelőorvos úgy akarta megvizsgálni, hogy rászólt, üljön fel. Kata tudta, hogy nem teheti, hiszen örökre lebénult volna. Alig várta, hogy hazajöhessen. Édesapja és édesanyja minden követ megmozgatott, hogy a harmadik világból a Honvédkórházba juttassa lányát. Egy héttel a baleset után megoperálták Budapesten.

– A műtét után rohamosan romlani kezdett az állapotom. Magas vérnyomással küzdök, itt vannak még a lumbális gerincfájdalmak, kiszakadt gerincsérvem van, emiatt sorvad a lábam, a hátsóm, a hátam izomzata.

Nyakától a háta közepéig a gerinccsatornában összenőttek az erek, vénatágulatok és -szűkületek, valamint érgomolyagok alakultak ki. Főleg éjjel iszonyatos fájdalmakkal küzd, deréktáji szakaszon pedig kiszakadt gerincsérve van.

Mindent megtett a felépülésért. A rehabilitáció után szorítófűzőben járt, személyi edzője volt, gyógytornász barátnője segítségével dolgozott. Hitt a felépülésben, de a fájdalmak nem csillapodtak. – Mintha csákánnyal vágnák a gerincemet, az éjszakákat magzati pózban töltöm, csak hajnalban sikerül kicsit aludni – mondja. Tavaly áprilisban ment hozzá Ricsihez, mert a férfi tántoríthatatlan volt. Katát akarta párjául örök életre.

Rengeteg segítséget, támogatást, szeretetet kap tőle a lány. Óriási előrelépés volt, hogy a közösségi hálón megismerkedett Nagy Péter Olivér ortopéd orvossal, aki ismerte az értágulat okozta fájdalmakat. Nottinghamben kivenné egy orvosi team csigolyaközönként az ereket, meg a törött csontdarabokat, kapna új csigolyatestet, a porckorongok helyére titáncsavarok kerülnének, és megműtenék a gerincsérvét is. Aztán volna egy másik lehetőség is: a gerincvelőbe helyezett pacemaker, amely blokkolja a fájdalmat és az ürítést is szabályozná. Óriási segítség lenne az, hiszen például az önkatéterezés megkeseríti a mindennapokat. Kata megható őszinteséggel beszél arról is, milyen nehéz elfogadni, hogy bizonyos dolgokat nem érez, máskor meg deréktól lefelé erős fájdalomtól szenved. Az intimitás megélése is nehézséget okoz. Tudja, csodálatos ember van mellette, akivel kisbabát is szeretnének. Orvosi segítséggel teherbe eshet, és kihordhat egy gyermeket. Nincs sok ereje: szülei, testvérei, anyósa és apósa, a nagycsalád gondoskodik az ellátásukról. A baleset óta a személyisége is megváltozott, lecsillapodott, édesanyjával egész napokat tölt el. Amióta szembenézett a „démonaival”, és megszabadult az öngyilkos gondolatoktól, kerekesszékes kosárlabdaedzésekre jár a Soproni Tigrisekhez, és adminisztrációs munkát vállalt a Mozgássérültek Vas Megyei Egyesületében. Ott jó kapcsolatba került Oláh Jánosné elnökkel. A lelki gyötrődések idején megismerkedett a Fájdalomambulancia vezetőjével, dr. Schaffer Éva főorvossal. A legjobban az bántja, amikor nem értik, miért nem jár, hiszen nincs teljesen lebénulva. Orvosilag paraplégiája van, az bénultságot jelent. A kerekesszékre szüksége van, szabadságot nyújt. A lábai megmakacsolják magukat, és akkor nincs mese, tolókocsiba kényszerül. Ha éjjel jön a szörnyű fájdalom, olyan mesefilmeket néz, amelyeknek ismeri a befejezését, a fájdalomcsillapítók ugyanis elviszik a memóriáját.

– Tudod, béna is vagyok, meg nem is. De nem ez a legrosszabb az egészben, hanem a fájdalom. Ha azt sikerülne megszüntetni, minden más lenne. Azt mondja, egy dolgot megtanult: a rengeteg nyüzsgés nem vezetett sehová, rájött, hogy mindenfelé járt, de nem élt igazán. Kerekesszékes kosárlabdacsapatot toboroz Szombathelyen, programokat szervezne sérültek számára. Aktív, hasznos életet akar élni, amellyel segíthet másokon. Könyvet kéne írnia, mondom neki búcsúzóul, mire megmutatja férje bonszájait és narancsfáját, ezeket párja fülpiszkálóval porozta be, hogy ilyen szépek legyenek. – Szerintem inkább írj Ricsiről mert ilyen férfi nincs még egy ezen a világon!