Táncba vitték az egész várost a gotthárdi szlovén nyugdíjasok

A járdákról, a templomkertből, sőt még a házak erkélyeiről is érdeklődők sokasága figyelte a megállíthatatlanul hömpölygő, mókás csapatot. A bátrabbak közül pedig jónéhányan be is álltak a menetbe. Boszorkányok, kéményseprők és más ijesztő figurák riogatták, söprűzték az embereket, vagy épp kedveskedve fánkkal, itókával kínálták őket.

- Évről évre többen öltözünk maskarába – tudtuk meg Fodor Lászlónétól, az 1996-ban alakult nyugdíjas egyesület elnökétől. – Annak idején negyven körüli létszámmal kezdtük, az idén már a százat is meghaladja a maskarázók száma.

Fontos hagyomány 

Elmeséli azt is, hogy a farsangolás a szlovéneknél nagyon fontos hagyomány, amelynek megőrzését az egyesület egyik legfőbb feladatának tartja. Eredete az a szokás, hogy Farsang és Lenke húshagyókedden házról házra járnak. Így most is ők haladnak a felvonulás élén.

A program minden évben több érdeklődőt vonz, 2014-től már városi farsangként emlegetik Szentgotthárdon. A Rába-vidéki nyugdíjasokhoz az idén csatlakozott a szakonyfalui önkormányzat és szlovénség, és jöttek jónéhányan a határ túloldaláról is. Érkeztek maskarások Salovciból és immár másodszor vett részt a mulatságban Ragasovci küldöttsége, akikkel az egyesület már régóta tartalmas cserekapcsolatot ápol. Szlovéniából érkeztek a pirosra festett arcú hangszeresek is, akik végig dobpergéssel és vidám harmonikaszóval lelkesítették az amúgy sem lankadó felvonulókat.

A festett bajusszal, férfinak öltözött nők és női parókás férfiak tömegében talán a legtöbb a boszorka volt: az ő felelősségük lesz, ha fürgén járó seprűikkel mégsem sikerült elriasztani a telet. De volt itt bohóc, rendőr, apáca, ápolónő, kéményseprő, sőt ördög is szép számmal. A hagyományos mesterségek művelői, a szakács, a pék, a fodrász szakmájuk fából készült, méretes eszközeivel hadonászva haladtak. Úgy látszott, lassan megfordul a trend, és már nem kell aggódniuk a nyugdíjasoknak, hogy a hagyományt nem élteti tovább senki. Láttunk ugyanis a tömegben akkorka varázslót és kéményseprőt is, aki alig látszott ki a földből. A forgatagot látva pedig nem egy gyerkőc jelezte a szüleinek: jövőre ő is be szeretne öltözni!

A Hotel Lipa felől vonuló, sípoló, táncoló tömeg útját rendőrök és polgárőrök biztosították, de a maskarások között akadt, aki jelmez-egyenruhájában rajtuk jócskán túllicitálva, síppal és tárcsával, határozottan igazgatta a vonulókat és a bámészkodókat. Akik közül egyre többen csatlakoztak a menethez, mígnem a Széll Kálmán térre érkezve igazi utcabállá alakult a farsangolás. A maszkarások ropták a táncot, nem ritkán magukkal ragadva a közönségből is valakit. Hogy a jókedvüket mi táplálta, ahhoz csak egy adalék: az óriásira nőtt ártatlan, főkötős csecsemők cumisüvege is pálinkával volt töltve...

A körforgalomnál a sok-sok bolondozás közepette szívet melengető színfolt volt az apátistvánfalvi iskolások hagyományőrző néptáncműsora, aztán újra folytatódott az ereszd el a hajam. Már lemenőben volt a nap, mire elfogyott a kosarakból a farsangi fánk és a maszkurások elindultak visszafelé, hogy aztán a sok boszorkány tüzet gyújtson a Szlovének Háza udvarán. Ez is része a hagyománynak: tüzet raknak, és dalolva, táncolva elkergetik a telet. Ahogy eloltják a vadul ropogó lángokat, úgy a tél is meghunyászkodik.

A Szlovének Házában a csapat fehér asztalokhoz ülve káposzta, füstölt tarja és további adag fánkok mellett pihente ki a nap fáradalmait. Persze azért egy kis mókára, mulatozásra még itt is futotta a téltemető nap hangulatából.