Arattak, táncoltak, mulattak idén is – Még Levélről és Törökbálintról is jöttek a büki fesztiválra

„Meg van fenve? Ki van kalapálva? Akkor lehet kezdeni!”

Hallhatták a versenyt indító szavakat a búzatábla mellé felsorakozott aratóbandák. Idén 13 csapat vállalkozott a klasszikus kézi aratásra – és a bandák létszámának többszörösét tették ki az érdeklődők, alig látszott a kijelölt búzatábla a sok-sok látogatótól. – A fiúk aratnak, van, aki szedi a markot, a harmadik láncszem köti össze, kévébe rakjuk és jól érezzük magunkat, ennyi a feladat – vázolta a házigazda büki csapat egyik tagja, Edit az aratónapi munkát. Ő maga hat-hét éve tagja a bandának, azt mondta, jó kipróbálni az egykori aratómunkát, de elsősorban a társaság miatt fontos az esemény.

– Első hely persze van, de nincs semmi jelentősége

– foglalta össze a verseny jellegét.

Manapság már gépiesített az aratómunka, ezért is fontos a rendezvény életben tartása – méltatta Marton Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke. A kétkezi munka becsületéről és hasznáról beszélt, és megköszönte a szerezőknek, hogy lassan három évtizede megrendezik az aratófesztivált. – A rendszerváltás után fellángolt a népi hagyományok felidézése, itt nem hunyt ki a kezdeményezés – tekintett vissza köszöntőjében dr. Németh Sándor, Bük polgármestere‎, miután feldíszített lovaskocsikkal (és autóbusszal, személyautóval) Bükfürdőre értek az aratók és kísérőik az ünnepi ökumenikus istentiszteletről. A hangulat megalapozásáról a büki Répcementi Férfikar gondoskodott, aztán sorban köszöntötték a 13 bandát, oklevelet, bort kaptak emlékbe. Mindegyik csapat különleges valamiért, például a Kisfaludról érkezett nyugdíjas klub tagjai verset költöttek az alkalomra, összefoglalták benne, hogy „aratásra készen állunk”. A nagygeresdiek és az őrimagyarósdiak a kezdetektől visszatérő aratók, a répcelaki nyugdíjas versenyzők pedig kicsi lányokat hoztak, mint mondták, nevelik, tanítják az utánpótlást, hogy ne vesszen el a tudás, a kézi aratás ismerete.

– Aratás nincs föld, meg búza nélkül – vette át a szót a fő szervező, Tóth Tamás. Patyi Sándor képviselőt szólította a színpadra: a gazdát, aki biztosította a földet és a búzát az eseményre, egy üveg pálinkát kapott a hozzájárulásért. Ahogy eleink idején, most is bál (és már koncert is) zárta az aratást Bükfürdőn.