Nemrég ráncfelvarrást kapott a bildeini kiállítás: korszerűbb, még interaktívabb lett

Szeptemberben lesz hét éve, hogy megnyílt a Határélmény-park, és már 2001 óta fogadja a legfi atalabb osztrák tartomány, Burgenland történetére kíváncsi látogatókat állandó és időszaki kiállításaival a falu központjában kialakított múzeum. Legutóbb egy kulturális örökségvédelemmel foglalkozó kőszegi konferencián mondta el tapasztalatait a magát határok nélküli településként defi niáló Bildeinben (Beled) megvalósított projektről Andreas Lehner osztrák képzőművész (ő álmodta meg, és koordinálta mindkettő létrejöttét) és munkatársa, Szabadfi Zoltán. A napokban Zoltánnal az eltelt évek tapasztalatairól beszélgettünk: befolyásolta-e, és ha igen, akkor mégis miként a falu életét a projekt, aztán kínál-e újdonságokat a múzeum, kik fordulnak meg Bildeinben, erről és sok másról kérdeztük. A dél-burgenlandi Paradicsomi kerékpárút egyik állomásán, Szombathelytől húsz, Pornóapátitól alig néhány kilométerre, Bildein központjában Adella Glocknitzer, a Kulturverein Grenzgänger munkatársa nyitja a kortörténeti múzeum ajtaját. (A Határjáró Kulturális Egyesület az intézmény és az öt kilométeres tanösvény, a Határélmény-park fenntartója.) Azt mondja, az utóbbi időben mintha kicsit megfogyatkoztak volna náluk a magyarok, pedig szívesen látják a családokat, az osztályközösségeket is: gyerekeknek és felnőtteknek is élményszerűen mutatja be a régió történelmét az 1900-as évek előttől napjainkig a magyar-német nyelvű tárlat.

Ráadásul húsvét óta korszerűbb, látványosabb és még interaktívabb lett a kiállítás, amiben már Zoltán kalauzol. Mit jelent(het) a határ kézzelfogható és szimbolikus értelemben, milyen volt a Trianon előtt közös kultúrkörben ott élt horvátok, németek, magyarok, romák ünnepi viselete, a fogadórészben ezt látjuk, és egy 1920-ból való térképet is, amely a népességmegoszlást mutatja.

Beljebb a különböző korszakok: hogyan húzták meg az országhatárokat a háború után, adatok, érdekességek a kivándorlásról, petíció arról, hogy a bildeiniek egy része szeretett volna Magyarországhoz tartozni.

Egy osztálynapló jegyekkel – majdnem mindenki bukásra állt, miután az 1900-as évek elején több olyan törvényt is hoztak, aminek az eredményeképpen Beleden is a magyar lett az oktatás nyelve, így minden tantárgyat magyarul kellett tanulniuk a diákoknak. Olvashatunk Burgenland 1945 utáni gazdaságáról, egy méretes tábori röntgengépre csodálkozunk rá, látjuk, milyen berendezésűek voltak a burgenlandi konyhák, milyen lehetett az iskolai élet az 1970-es években.

Minden arról árulkodik: az 1980-as évekig kisebb különbség volt Magyarország és Kelet-Ausztria között, mint Kelet-Ausztria és a többi osztrák tartomány között. A kiállított tárgyak a környékből valók, a falusiak adták össze mindet. Szóba kerül a múzeum születése is: a ’80-as években „ki akart halni” a falu, bezárt az utolsó bolt, kocsma, nem volt hol összejönni.

Fiatalokból kultúregylet alakult, felújították a pajtát, programokat szerveztek. A ’90-es években egy felmérésben az összes helyit megkérdezték, milyen fejlesztést gondolnak a leghasznosabbnak, ami megállítaná az elvándorlást, fellendítené a turizmust. A bildeiniek a múzeumra szavaztak, egy helyre, ahol meg tudják mutatni az identitásukat.

– A helyi kezdeményezésből nőtt ki a múzeum, van megtartó ereje, Bildeinbe visszajönnek a fiatalok, de maga a közös cél is összekapcsolta az embereket. Ebből sok más kezdeményezés ki tudott nőni: a picture on fesztivál például, és egy kulturális csoport, amely folyamatosan szervez ide kiállításokat, fesztiválokat, szabadtéri mozit, koncerteket, kabarét – mondja Zoli. Idővel külső helyszínek is kapcsolódtak a centrumban található kiállítótérhez – csak néhány állomását érintjük az öt kilométeres, gyalog és biciklivel is végigjárható tanösvénynek, a Határélmény-parknak.

Megyünk tovább az 1942-ben gyártott T34-eshez (a II. világháború legendás szovjet harckocsija volt), amely végigharcolta a háborút, és ma mementóként áll a Dél-Keleti Falat idéző lövészárokrendszer előtt. Mellette pedig egy akadálymentesített légoltalmi bunker.

A következő állomásunk a vasfüggöny harminc méteres szakaszának modellje, az egykori magyar határőrség magasfigyelőjével és S100-as elektromos jelzőrendszerével. De van még labirintus, úszóhíd, mászókötél-pálya – érdekes és tanulságos mind, a határ túloldalán.