Hetvennégy éve kormányrendelet tiltotta meg a vendéglőknek a húsétel felszolgálását

1944. október 9-én, tehát éppen ma 74 éve kormányrendelet tiltotta meg a vendéglőknek a húsétel felszolgálását. Ez alól ugyan kivételt képeztek a harmad- és negyedosztályú vendéglők, de itt is csak gulyás vagy főtt marhahús volt kapható. Nehéz volt az élet, na. Egy úr viszont a háborúban is úr, aki étterembe jár, csak hát húsétel híján ennek nyilván nem sok értelme volt, mert azt talán joggal lehet feltételezni, hogy akkoriban csak kényszerből voltak vegetáriánusok az emberek. Nem mint ma, amikor ez alap, legalábbis akkor, ha menők akarunk lenni. Szakadt farmer, negyven fokban hordott gyapjúsapi és minimálisra faragott ökolábnyom a minimum elvárás. Sajnos már jó tíz éve, hogy eltörölték a kategóriákat a vendéglátásban, így ha például most is húsínséges idők járnának, nem lehetne tudni, hogy hol számíthatunk egy kis fehérjedús levesbetétre.

Íme, egy kis segítség. Ha külön ember van arra, hogy fogadjon minket, mikor belépünk, ahol a szájjeget nem kell kérni, mert az jár és ahol nem tudunk egy óra alatt kétszer úgy elmenni mosdóba, hogy ne futnánk össze a takarítóval, ahol a formaruha kifogástalan –tudható, hogy I. kategóriás helyen vagyunk. Ahol ugyan nem fogadnak külön, de a vendégteret az üzlet elnevezésére és típusára jellemző tárgyak, képek díszítik, nem rozsdás az eszcájg, valamint legalább három nyelven tudjuk elolvasni, hogy borjúszegy, az jó eséllyel II. kategóriás hely. Ahol függetlenül az időjárástól kint is bent is összekapkodják a cigarettacsikkeket, biztosítják a légcserét, mindig akad elég étlap, és ha kérünk, kapunk hideg ivóvizet, az a III. kategória. Ahol nem kapkodják össze a csikkeket se kint se bent, ám van WC külön a férfiaknak, külön a nőknek, van szappan és tükör, mind ezért pedig nem kérnek pénzt, az a IV. kategória.