A száraz november arra jó, hogy még jobban megismerjük saját magunkat

Lassan vége a novembernek, véget ér az önkéntes száműzetés a szárazságba. Egy hét múlva újra lehet inni egy pohár sört, nem kell visszautasítani a karácsonyi vásárban a forralt bort, és végre nem baracklével kell koccintani szülinapokon, hanem valami jóféle pálinkával, ahogy az szokás. A Kék Pont Alapítvány harmadszorra hirdette meg a száraz novembert. Az angol mintára létrehozott esemény lényege, hogy a résztvevők egy teljes hónapon át teljesen mellőzik az alkoholt az életükből. A kezdeményezés célja, hogy a résztvevők rádöbbenjenek az alkoholhoz való viszonyukra, kiderüljön számukra, hogy valójában mennyire sóvárognak az ital után. Aki belevág, az valódi önismereti tréningen vehet részt, nagyon sokat megtudhat a vágyairól, az akaraterejéről, és kiderülhet számára az is, ha már csak egy lépés választja el attól, hogy az alkohol átvegye az irányítást az élete felett. A száraz november ugyanis nem az alkoholisták sportja: aki nem tud meglenni ital nélkül, annak nem fog menni az egy hónap absztinencia, ráadásul az orvosi kontroll nélküli önmegtartóztatás komoly veszélyeket is hordoz magában. Aki pedig szilveszterkor is csak kölyökpezsgőt iszik, annak nem kihívás novemberben is ugyanezt csinálnia.

Az önként vállalt egyhavi szárazság azoknak való, akik legalább hetente egyszer vagy többször isznak. Azok közül persze, akik rendszeresen iszogatnak, nem sokan vállalják be, hogy egy hónapig mellőzzék az alkoholt. Mi mégis találtunk két olyan, negyven év körüli embert, akik már harmadszorra fogadták meg, hogy egy hónapon keresztül nem isznak. Nevüket nem vállalták, ezért mi adtunk nekik egyet-egyet, de történetük enélkül is éppen elég tanulságos. Mindketten másért vágtak bele, és mások a tapasztalataik is, ami viszont érdekes – és egyben mutatja a vállalás nehézségét – hogy maradéktalanul egyiküknek sikerült csak végigcsinálnia az alkoholmentes hónapot az elmúlt két évben.

Zoltán magát szerette volna megismerni – mint mondja, az alkohollal különösebb problémája nincs. Ha sörözés van, sörözik, ha koccintás van, koccint, de nincs különösebben ráfeszülve a szerre. Igazi társasági ivó, eseményből pedig azért mindig akad. Tavalyelőtt mindjárt az első napon el is elcsábult egy pálinka kínálására, igaz utána majdnem a hónap végéig tartotta magát, csakhogy akkor belefutott egy olyan sátoros ünnepbe, ahol nagyon nagy önuralom kellett volna a kínálást visszautasítani. Ment volna amúgy, csak hát, ha már az első száraz novemberes nap is el lett szúrva, úgy érezte, mindegy. A legtipikusabb veszélyforrás az elcsábulásra Zoli szerint éppen a társasági alkalmak, otthon nem jutna eszébe, hogy csaljon – meséli.

Amikor Tamás 2016-ban először próbálkozott száraz maradni, elmondása szerint az ügy érdekében szerveződött Facebook-csoportban kétféle elmélet tartotta magát: aki fél, hogy elgyengül, az vagy zárja magára az ajtót, vagy járjon továbbra is társaságba, hiszen igazán így tudja magát megmérni az ember. Tamás a kettő között találta meg az igazságot, két hét után ment le a kocsmába, ahol alkoholmentes sört szorongatva, egyre inkább elkezdte idegesíteni a részeg ivócimborák társasága, akik nemcsak büdösek, de egyre hangosabbak is voltak. Annak ellenére, hogy egy focimeccset és egy kártyapartit is átvészelt, végül nem sokkal a második hét után elbukta a vállalását, ahogyan tavaly sem sikerült teljesen száraznak maradnia, igaz, akkor már tovább tartott a nonstop józanság.

– Azt látni kell, hogy, aki bevállalja a száraz novembert, az már közel van az alkohol­izmushoz – hangsúlyozza Tamás, aki annak idején azért vágott bele, mert észrevette, hogy a heti kettő piálásból észrevétlenül kezd három-négy lenni. Amikor megvonta magától az italt, fizikai tünetei ugyan nem jelentkeztek, de azért az esték eleinte szorongással teltek. Kiderült az is, hogy van egy csomó szabad óra, amivel az ember eleinte nem tud mit kezdeni, aztán idővel rájön, hogy lehet ivás helyett például futni és a lakásban is elkezd hirtelen rend és tisztaság lenni. Ráadásul nemcsak a lakásban lesz rend, hanem fejben is, az, amit eddig az ital eltompított, most tisztán kezd látszani – leginkább a halogatási szokásokban és a kifogáskeresésben változik sokat az ember.

Ha valaki valamit nagy küzdelem árán végigcsinál, vagy legalább megpróbálja, szeretne valami hasznot is húzni a dologból. Sem Zoli, sem Tamás nem tudott arról beszámolni, hogy egy hónap után kisimult volna a bőre, könnyebben futott volna fel a lépcsőn, vagy hogy kinyílt volna a világ. Ahogyan az alkoholon megspórolt hatalmas összeget sem rakta félre egyikük sem. Zoli viszont nagyon tudta értékelni a reggeleket, amelyek közül egyet sem keserített meg a másnap, Tomi pedig a büszkeség érzésén túl nagyot fejlődött ivási kultúrában, ma már az év többi hónapjában érzékelhető módon kevesebbet iszik, mert látja, hogy megvan nélküle is. Ma már, ha elmegy inni, kevesebb töményt gurít le, előbb ér haza, és ha hazaér, már nem nyitja ki a hűtőt egy kilépőért. Ahogyan Tamás fogalmazott, a tiszta időszak megmutatja, ha az ember már bajban volt. A cél nem az, hogy soha többet ne igyunk alkoholt, inkább az, hogy felismerjük, ha változtatni szükséges. Ami nehezen ment alkohol nélkül eleinte, az Tamásnál az alvás volt, de nem baj, elmúlt, viszont azóta már megy a félmaraton.

Hazai tapasztalatok szerint azokon, akik harmadszor futnak neki a száraz novembernek, látszik, hogy funkcionális jelleget is tulajdonítanak a hónapnak: ilyenkor sok mindent el lehet intézni, sokat lehet haladni a munkával, lemegy a sörhas, és jobban megy a spórolás is. Az idei száraz november deklarált célja egyébként a nők megszólítása volt, mert míg a férfiak alkoholfogyasztása régóta része a társadalmi párbeszédnek, a nők italozása sokszor még mindig tabu. Ennek oka részben az, hogy míg a férfiak leginkább közösségi ivók, a nők között sok a zugivó, így a probléma gyakran addig látenciában marad, amikor már nem segít a száraz november. Pedig a lényeg éppen ez lenne: a segítés.

Az akciót 2013-ban kezdte el a brit Alcohol Concern nevű jótékonysági szervezet azzal a céllal, hogy csökkentsék a túlzott alkoholfogyasztás okozta egészségügyi problémákat az országban. Nagy-Britanniában egyébként november helyett a január, illetve október számít a száraz hónapnak, és 2015-ben már több mint kétmillió brit vett részt az akcióban. Aki tehát erről lemaradt, és kipróbálná magát, csatlakozhat a britek januári kihívásához, sőt ha igazán erősnek érzi magát, javasoljuk, hogy tartson száraz decembert. Addig is drukkoljunk együtt Zolinak és Tamásnak, hogy idén sikerrel vegyék az akadályokat!