Érintő: a Vitalitas Galéria elköszön

Az elmúlt években – ezek szerint majdnem két évtizedben – gyakran vettük az irányt egy-egy délutánon a 11-es Huszár úton található kis „ficak” felé, ahol egy-egy tárlatnyitó alkalmával alapvető élményként maradt meg, hogy alig férünk be a galériába, olyan nagy az érdeklődés. Igaz, a hely is tenyérnyi, ráadásul (természetéből fakadóan) olyan, mint egy lakás, amely arra vár, hogy tényleg belakják. Éppen erre a „belakásra” voltak alkalmasak a kiállítások, amelyeknek darabjai mindig belesimultak az enteriőrbe: az autonóm művészet rendszerint „alkalmazotti” arcát mutatta meg itt, hiszen a kép, amelyet múzeumban megcsodálunk, amely elől minket elvonszolni sem lehet, nem biztos, hogy állandó lakótársként is megállná a helyét. (Sőt.)

A Vitalitas házigazdája, Scheiber Katalin köszöntője vezette be a zárókiállítás megnyitóját is (szokás szerint); Kovács Gabriella textilművész és Kecskés Zoltán grafikusművész Érintő című bemutatóját Cebula Anna művészettörténész, a Szombathelyi Képtár igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe.

Kovács Gabriella 1996-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola látvány-, díszlet- és jelmeztervező szakán. Aztán kárpitszövési technikákat tanult Rónai Éva tex­til­művésztől. 1998-ban kezdett el foglalkozni a nemezeléssel: nemezképeket, szőnyegeket, öl­tözék-kiegészítőket, egyedi nemeztárgyakat készít. Kecskés Zoltánt 1995-ben vették fel a Képzőművészeti Egyetem tervező grafika szakára, dolgozott a „régi” Egyetemi Színpad dekoratőreként, a Deka-Dance táncegyüttes díszlet- és fénytervezőjeként. 1998 óta Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a tagja. Tizenöt éve foglalkozik számítógépes grafikával. A Vitalitas grafikai arculatát is ő hozta létre 2001-ben.