A Guiness-rekorder gyertyaöntő, aki a szombathelyi óriáskoszorú gyertyamonstrumait készíti

Karácsony táján megugrik a kereslet a gyertyák iránt, ám mint Ávár Tibortól megtudtuk, ma már nem eredeti funkciója miatt keresik azokat: különböző alkalmakra (például születésnap, névnap, keresztelő) ajándéktárgynak vásárolják és lepik meg vele szeretteiket. Aktuális most, az adventi időszakban a gyertya téma: hogyan készül, milyen formákban szilárdul meg az alapanyag, mivel színezik – mindennek utána jártunk a gyertyaöntő mester műhelyében. Az épületbe lépve kellemesen meleg levegő csapott meg minket és a semmivel össze nem téveszthető gyertyaillat. Színek, formák megannyi változata hevert az asztalokon, némelyek már elkészültek, arra vártak, hogy dobozba kerüljenek, míg jópár formába öntve szilárdult, egy másik adag vasalásra várt, egy kupacnyi pedig ládában lapult.

Munka közben értük utol Ávár Tibort, akit a kezdetekről elárulta, hogy 1984. óta készít gyertyákat. Az ötletet ismerősei pesti útja adta: akkoriban nehezen lehetett gyertyát hozni, ezért elhatározta, belevág az öntésbe – az azóta eltelt 34 esztendőben szinte minden kontinensre eljutottak a munkái: a többi között Dél-Koreába, Japánba, Izraelbe, az Egyesült Királyságba, az Egyesült Államokba – itt a szombathelyi mester gyártási technológiájának elsajátítását is tanította. A kezdetekkor rendelkezésére álló nyolc négyzetméteres pince hamar szűkösnek bizonyult, ahogy nőtt a megrendelések száma, egyre nagyobb helyre volt szüksége: előbb garázsokkal toldották meg a műhelyet, majd építeni kellett nagyobb helyiségeket a viasz-csodáknak – ám ez a címke módosítást kíván: a szakember ugyanis nem viaszból vagy paraffinból készíti gyertyáit, hanem sztearinból – ami egy természetes anyag, a pálmaolaj gyártás mellékterméke.

Az ünnepi időszakon kívül 4-500 kilogramm fogy belőle hetente, adventben pedig a mennyiség többszörösét használják fel. Az első esztendőben csavart gyertyát készített, az évekkel bővült az öntőformák száma: napjainkban mintegy százötven féle öntőformában, többféle méretben öntenek alakot a forró alapanyagból: lehet 20 dekagrammos, vagy akár több kilogramm tömegű is egy-egy munkája. Az öntéshez használt műanyagból vagy gumiból legyártott öntő edényeket, formákat részben saját maga, részben esztergályos ismerőse készíti. A színezést zsírban oldódó gyertyafestékkel végzi, az már a kreativitáson múlik, hogy egy vagy több színt használ-e, és milyen kombinációban. Beszélgetésünk közben melegednek a tűzhelyen az újabb adag gyertyához felhasználandó sztearintömbök, amelyek lassan elérik a megfelelő állagot, készen állva a formába kerüléshez.

Ávár Tibortól megtudtuk, hogy az első fázisban, a sztearin felmelegítése előtt vagy alatt elő kell készíteni a formákat és bele kell függeszteni a kanócot, erre jön majd a felhígult alapanyag. Mérettől függ a sztearin kihűlési ideje: a kisebbek egy óra alatt elkészülnek, a nagyobbakra viszont többet, akár egy-egy napot is várni kell. A kihűlést követően kiveszik a formából a félkész gyertyákat, méretre vágják azokat és felöntik a levegővel telítődött részeket: – A felöltésnél a viasz anyaga összezsugorodik, ezért fel kell tölteni a tökéletes forma eléréséhez az üresen maradt részeket. A munkának azonban itt még nincs vége, ahogy a ruháknál, a vasalás itt is hátravan: ki kell simítani a gyertyatest egyenetlenségeit. Utolsó lépésként a fényezéssel nyeri el végleges külsejét a gyertya. A szakemberről sokan tudják, hogy évek óta ő készíti a szombathelyi Fő tér méretes adventi koszorújához a négy gyertyamonstrumot – 2006-ban pedig Guinness-rekordot is jegyezhetett: két tonnát meghaladó tömegű munkáját hitelesítették is. A mostaniak is méretesek: a legkisebb nyolcszáz kilogrammot nyom, a legnagyobb másfél tonnát. Ávár Tibor jövőre újabb meglepetést tervez: új formát öltenek majd a gyertyatömbök.