Könyv a szombathelyi feltalálóról – A vezeték nélküli telefon fűződik hozzá

Az ŐrvidékHáz Irodalmi Műhely programjában mutatták be Nemes József egyetemi docens legújabb könyvét, amely immár a harmadik kötete a Vas vármegye műszaki nagyjait bemutató sorozatnak. A rendezvényen dr. Takátsné dr. Tenki Mária, a jogi és társadalmi kapcsolatok bizottságának elnöke visszatekintett az előző – Hollán Ernő hadmérnökről és Almásy László földrajzi felfedezőről szóló – kötetekre. A város méltó módon vitte tovább a szinte ismeretlen szombathelyi feltaláló, Musits Zsigmond örökségét is. 1989-ben itt avatták fel az ország első digitális telefonközpontját, amelynek köszönhetően rövid idő alatt bárkinek telefonja lehetett – tette hozzá.

Musits Zsigmond találmánya és tevékenysége a mai startupok között is megállná a helyét. Ezekből az innovatív, nemzetközi piacot megcélzó vállalkozásokból azonban nagyon kevés van Szombathelyen, ezért a képviselő azon szervezetek támogatását kérte, amelyeknek jogszabály adta lehetőségük van az ilyen újító szellemű vállalkozások segítésére.

Nádor István, a Vas Megyei Mérnöki Kamara elnöke úgy fogalmazott: a könyvsorozat az egészséges lokálpatriotizmust erősíti, és külön öröm, hogy ezt műszaki szakember elődök példájával teszi. Ezért is népszerűsítik a köteteket tagjaik körében.

A könyvet a szerző, Nemes József ismertette. Mint mondta, a méltatlanul elfelejtett Musits Zsigmond eredményeire ő is véletlenül figyelt fel kutatásai során. Musits Zsigmond 1849-ben született Csákányban földműves családban. A premontrei gimnáziumba járt, de tanulmányait félbeszakította és Pesten beiratkozott egy távíró tanfolyamra. Az 1880-as évektől újabb és újabb találmányait szabadalmaztatta az USA-ban, Bécsben, Londonban és Svájcban. Az ő újítása volt például a postatechnológiában a központi telepes vezetékes telefon, vagyis a készülékek mellett már nem volt szükség akkumulátorra.

Legjelentősebb eredményének a vezeték nélküli telefon feltalálása tekinthető. Ez persze nem a mai mobiltelefont jelenti, hanem egy olyan készüléket, amely nem a levegőben terjedő nagyfrekvenciás elektromágneses hullámokat használta ki, hanem a föld vezetőképességét, vagyis földbe beásott „antennákon” keresztül tartották a kapcsolatot az egymástól néhány kilométerre lévő telefonkészülékek között.