Wass Albertre emlékeztek az ŐrvidékHázban

Az alkalomra nagyon sok érdeklődő jött el. Sági József, a Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakgimnázium igazgatója köszöntőjében utalt rá, hogy Wass Albert a magyar irodalom talán legellentmondásosabb szereplője, a vele kapcsolatos tisztánlátást minden korszakban sok tényező nehezítette. A továbbiakban történelmi áttekintést hallhattunk a Trianon utáni Erdély viszonyairól, Dalos Tibor tör­ténelemtanár előadásában. Rá­mutatott az ott élő 1,6 millió magyar, azon belül is az arisztokrácia sorsára, mindarra a megaláztatásra és jogfosztottságra, amelynek Wass Albert is részese volt.

Kovács Jenő, az Apáczai Alapítvány elnöke erdélyi utazásai alapján fotókon mutatta be az író életének színtereit, azok mai állapotát. Köztük három üres szobortalapzatot: valamennyiről eltávolították az író arcmását. Utalt azokra a változatos vádakra, amelyek miatt Wass Albert mind a mai napig nem kerülhet az irodalomtörténetben őt megillető helyre. Antiszemita? Hazaáruló? Egy-egy kijelentése, írása alapján tartották (tartják) ennek is, annak is, holott nem kiragadott mondatok alapján kellene őt megítélni, hanem egész életműve alapján – vélekedett az előadó.

Arról, hogy végül is Wass Albertet milyen hely illeti meg az irodalomban, dr. Láng Gusz­táv irodalomtörté­nész be­szélt rendkívüli alapossággal. Hangsúlyozta: az írói rang független a politikai beállítottságtól. Wass Albert kiválóan ábrázolta a belülről jól ismert erdélyi magyar arisztokráciát, a havasokban élő ember hiedelemvilágát, vagy a természet tudatunkat és tetteinket meghatározó kultuszát. Munkásságának jobb megértéséhez a tudós a kortárs irodalom fő vonulataiba ágyazva elemezte az író életművét.