Jogszabályváltozások az adórendszerben 2019. január 1-től

Január 1-jétől eltörölték az úgynevezett kulturális adót, amely alapvetően a pornográf termékeket és szolgáltatásokat, illetve az erotikus tartalmú telefonszolgáltatást vette célba 2012-től fogva. Az ebből befolyt összegeket a kulturális szféra forráskiegészítésére szánták, de kevés volt a bevétel, így az adónemek számának csökkentése érdekében inkább megszüntették.

Az uniós irányelvnek és egységes szabályozásnak megfelelően az általános forgalmi adót (áfát) szabályozó törvény kiegészül egy külön, az utalványok áfakezelését szabályozó alcímmel, valamint az értelmező rendelkezések közé az utalványokkal kapcsolatos fogalmak kerülnek. Az utalványon olyan eszközt kell érteni, amely egy termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás ellenértékekét jelenti, és amelyen (vagy a hozzá tartozó dokumentáción) fel van tüntetve, hogy azon milyen terméket/szolgáltatást és kitől lehet beszerezni. Az áfatörvény különbséget tesz az egycélú és a többcélú utalvány között. A fő különbség az áfa szempontjából az, hogy az egycélú utalványok minden egyes átruházása után áfafizetési kötelezettség keletkezik, míg a többcélú utalvány kibocsátásakor és további átruházásakor nem, csak annak beváltásakor keletkezik adófizetési kötelezettség.

Ugyanakkor a többcélú utalvány átruházásához kapcsolódó szolgáltatások – például forgalmazás vagy vásárlásösztönzés – áfaköteles ügyleteknek minősülnek, amelyek után az értékesítő adóalanynak áfát kell fizetnie. Ezt a 2018. december 31-ét követően kiadott utalványok esetében kell először alkalmazni.

Január 1-jétől lépett életbe a jogszabály, amely módosítja a távolról is nyújtható szolgáltatások teljesítési helyét. Eddig a telekommunikációs szolgáltatások, rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások, valamint az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások teljesítési helye abban az államban volt, ahol igénybe vették. Ezt a szabályt kiegészítve rögzíti a 2019. január 1-jén hatályba lépett törvény azokat a kritériumokat, hogy mikor marad az adófizetési kötelezettség a szolgáltatásnyújtó adóalany államában.

Három ilyen eset lehetséges: ha tárgyévben és a megelőző évben a távolról is nyújtható szolgáltatások nettó összege nem éri el a tízezer eurót, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany kizárólag egy tagállamban telepedett le gazdasági céllal, illetve ha a szolgáltatást igénybe vevő letelepedési helye ezen tagállamtól különböző tagállamban található. A jogszabály lehetővé teszi, hogy az adóalany a tízezer eurós küszöbérték alatt is a főszabály szerinti adózási módot válassza, azaz az adókötelezettségét nem feltétlenül kell a vevő illetősége szerinti tagállam szabályai szerint teljesíteni.