Új helyen lehetett torkoskodni csütörtökön

A városban immár hagyomány, hogy komolyan veszik a torkos csütörtököt. Az ilyenkor szervezett programok – ahogyan a megnyitón a város képviselője, Taródi Lajos fogalmazott – főhajtás eleink előtt. Ötven évvel ezelőtt szinte minden családban általános program volt a téli disznóölés, ilyenkor együtt voltak a barátok, rokonok, ismerősök. Feszes rendben teltek a napok, hús csak néha-néha akadt.

– Legyen jó kedv, legyen vigadalom, örüljünk egymásnak és gondoljunk azokra az elődeinkre, akiktől mindezt örökül kaptuk, őrizzük a lángot – mondta az egybegyűlteknek.

– Nyolcadik alkalommal kellett meghalnia Dezsőnek – utalt viccesen Tóth Tamás a művelődési központ vezetője – a Tanú című filmre és arra, hogy az idei már a nyolcadik büki torkos csütörtök. Hozzátette: kezdetektől fogva egy közösségi programot szerettek volna, amely nem a versenyről szól, hanem arról, hogy mindenki hozza a tudását, az ízeit. A nagyböjt előtt illik egy kicsit eleink előtt tisztelegni, szokásainkat felidézni, táncainkat megnézni, zenéinket meghallgatni – mondta. Utóbbiakról a Hajnalcsillag Néptáncegyüttes és a Harangláb Népzenei Együttes gondoskodott. Bár a hivatalos megnyitó 16 órakor, a kóstolás pedig 17 órakor kezdődött, már délelőtt bekukkanthattak az érdeklődők a fazekak alá, hogy lássák, idén sem marad el a torkoskodás. Sőt, a tradicionális ételekbe bele is kóstolhattak, ehettek velős kenyeret, disznósajtot. Összeszokott baráti társaságok – lehettek vagy negyvenen – sürögtek-forogtak a kondérok körül, mindenki tudta a dolgát, a káposztafőzés pél­dául kezdetektől fogva Nika Róbertnek, a Sok-Szín-Pad társulat vezetőjének a feladata.

A torkoskodáshoz tavaszias idő és új helyszín – a művelődési ház melletti terület – társult; igaz, ez utóbbit a kényszer szülte. Mivel a Koczán-házat felújítják, nélkülözniük kellett az autentikus környezetet, de persze ez az ízek értékéből semmit nem vont le, főleg, hogy a hurkák mégiscsak az itt található kemencében sültek ropogósra.

Nika Róbert elárulta: a levágott két disznó csaknem fél tonnát nyomott. Belőlük húsos kolbász, véres és májas hurka, sült hús lett. A zsírjából tepertő, az aprólékjából káposzta, ez utóbbiban éppen harminc kiló volt a hús is, a káposzta is.