A Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozatát kapta Kovács Ferenc

Kulcsokkal nyitja, zárja a Hercseg-hegyi, 1983 óra üzemelő kastélyfogadó helyiségeit – végigvezet az éttermi részen, mutatja a konyhát, a kamrát. Az emeletre vezető lépcsőt, amelynek fokai a közeli erdőben kiszáradt tölgyfákból készültek a 80-as években. Majd a vendégszobákat, az impozáns rendezvénytermet, a több tíz méteres folyosót, régiséggyűjtő szenvedélyének tereit, amelyekben minden tárgyhoz fűződik egy története. Az emeleten arcképtár: díszes keretbe foglalt fotók a családjáról. Átellenben a falon meghívó a 2000-es év első parlamenti ülésére.

Mellette a Magyar Közlöny díszpéldánya a millenniumi törvénnyel, melynek rendelkezése alapján az Országházban állították ki a Szent Koronát és a többi koronázási jelvényt a palástot kivéve. A két legfontosabb dolog az életében: a család, akik „minden botor ötletét” elviselték és mindig kitartottak mellette. És „Magyarország két legszebb munkahelye” – a vasi Megyeháza és a Parlament – közül az egyik, ahol dolgozott.

– 1982 augusztusában költöztünk Budapestről Vas megyébe, a Felsőbüki Nagy-kastélyt a kastélyprogramban újítottuk fel, és megnyitottuk az ország első magántulajdonú kastélyszállodáját. Gyerekkorom óta szenvedélyesen vonzódtam ezekhez az épületekhez. Budapesten, a XVI. kerületben, ahol laktunk, több kastély volt romos állapotban. Óhatatlanul megszerettem a szépséget, az értéket. Szerencsém volt, mert akkor és később is olyan emberek pártfogoltak, akik értettek ezekhez az épületekhez és az ügy mellé álltak. Tizenhat évig voltam a Parlamentben a kastélyokért, kúriákért, várakért és a falusi turizmusért felelős albizottság elnöke. Rengeteg mindent előkészítettünk, amelyek nyomán például a budai, a visegrádi vár felújítása és részben a mostani kastélyprogramok is elindultak. Vas megyéből a megyei tanács akkori elnökét, dr. Bors Zoltánt és a megyei főépítészt, Fazakas Pétert említi, akik „igazi reformerek” voltak. Elsősorban nekik tartozik köszönettel azért, mert rengeteg vasi műemlék épület megmenekült. Tevékenységük minta volt országos szinten is.

Kovács Ferenc a rendszerváltás után, a második választási ciklustól dolgozott országgyűlési képviselőként, 2006-tól a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, a megye fejlődéséért is kapta a kitüntetést. – A Jóisten és a választói bizalom adta, hogy sok funkcióban dolgozhattam a megye történetében. Útügyi miniszteri biztosként szerepem volt az elkerülő utak és a 86-os út fejlesztésében. Emberileg, szakmailag azonban legnagyobb kihívást a Markusovszky-kórház körüli döntések jelentették. Csak néhány példa: az onkoradiológiai tömb befejezése, ami félkész projekt volt; a sürgősségi és a mostani belgyógyászati tömb elkészülte – ha nem is közvetlenül, de ahhoz a politikai korszakhoz köthető, amelyben felelősségem volt a döntésekben. Kézilabdás voltam, azt szoktam meg: csak együttműködő csapatban lehet sikereket elérni. Szerencsés vagyok, mert mindig olyan csapat volt körülöttem, amelyik segített. Vonatkozik ez Sitkére, Vas megyére és az országos kastélymegmentési programokra is – mondja.

És ha már Sitke: lokálpatriótaként képviseli a község kulturális értékeit, tradícióit, kutatja a múltját és évtizedek óta részt vesz a kápolna megmentéséért életre hívott koncertek szervezésében – első pillanattól az ügy mellé állt a helyi közösség is. 1986-ban volt az első koncert, néhány évre rá már grandiózus terveket szőttek az István, a király sitkei bemutatójáról. Harminc éve Koltay Gábor rendezésében 14 ezer ember előtt mutatták be a rockoperát, egy évvel később a Jézus Krisztus szupersztár rockoperát, később az Evitát, a Kőműves Kelement is.

– Nagy öröm, hogy a rockfesztivál népszerűsége töretlen, és azok közül, akik Sitkét elkezdték, többen érdemes művészek, Kossuth-díjasok lettek – mondja.

Politikai pályafutása végén Kovács Ferenc diplomata lett: 2014. november 1-jétől nyugdíjba vonulásáig, 2016 novemberéig a külügyminisztérium munkatársa, majd nemzetpolitikai diplomata, konzul Magyarország Müncheni Főkonzulátusán. – Bajorországban 11 helyen hoztunk létre magyar tannyelvű általános iskolákat. Jó, hogy ezt is megélhettem, és remélhetőleg az ott élő magyarok életét hosszú távon meghatározza. A mostani díjról így vall: – Ez az eddigi legmagasabb rangú kitüntetésem, meglepett, hogy kaptam, és nagyon jólesett. Meg kellett neveznem két embert, aki elkísér az átadásra. A feleségem volt az egyik, a másik Balázs Fecó. Kettőnk élete, életműve összetalálkozott és összetartozik. Most már nemcsak a kápolna, hanem a szívügyünk miatt is.