Más lett az élet Alfi nélkül – A cukorbetegség nagy meglepetéseket okozhat, ha valaki nem tartja a diétát

Az idős hölgy elmeséli, hogy minden úgy kezdődött, hogy meg kellett válnia a kedvenc kutyájától, aki hosszú évek óta vele élt. Az idős hölgy egészségügyi dolgozó volt, négy éve ment nyugdíjba. Szombathelyen együtt lakott egy házban az egyik lánya családjával, ahol az udvaron jó helye volt a kutyának. De szétköltöztek, lakásba kellett menni, és a kutyát el kellett ajándékozni, mert Alfi nem bírta volna a lakást, hiszen sosem volt bezárva. Állatmenhelyet keresett neki vagy új gazdát, végül egy zanati fiatalember magához vette, úgy látszott, hogy ebben meg tud nyugodni, de aztán mégsem.

- Lelkileg teljesen belerokkantam ebbe az egészbe, nagyon hiányzik Alfi. Hét hetes kora óta velem volt, kilenc évig. Úgy vélem, az érzelmi veszteség borította fel teljesen a cukorháztartásomat – mondja Kristóf Margit. – Egy hónappal azután, hogy ott kellett hagynom a kutyát, Londonban lettem rosszul, ahol a másik lányom lakik a férjével. Két napig nem ettem semmit, látták, hogy rosszul nézek ki, megmérték a vérnyomásomat, a cukromat, az utóbbi nem volt mérhető. Bevittek a kórházba, ott megnézték vérből: 44 volt az érték, miközben az 5-6 a normális. Rögtön bekerültem az „újraélesztőbe”, mert a pulzusom meg leesett 40 alá, a veseműködésem 22 volt. Azt tervezték, hogy dialízisre tesznek. Felfektettek az asztalra, úgy éreztem, szomjan halok. Aztán kómába eshettem, mert nem emlékszem semmire.

Az idős hölgy arra tért magához, hogy a lánya azt mondja: most már hazamegyünk. Úgy tudja, éjjel kétszer akarták újraéleszteni, mind a két gyermeke sokat imádkozott érte a kritikus órákban.

Kristóf Margit azért ment Londonba, hogy a térdét megműttesse. A műtét a rendellenes vércukorszint emelkedés miatt elmaradt. Azt mondja, már az eset előtt is kicsit magasabb volt a cukra, mint kellett volna, diétázott, de nem komolyan. A londoni kórházban történtek azonban felrázták. Nem volt könnyű ott nyelvismeret nélkül, arab, török, kínai ápolónők vették körül, és egyetlen fehér, egy krétai görög.

- Hat nap alatt beállították a normál vércukorszintet – meséli. – Étlapról választhattam reggelit, ebédet. Délelőtt megkérdezték, milyen gyümölcsöt szeretnék. Uzsonnára sajtot kaptam, a vacsorát megint csak étlapról választhattam. A lányom tud angolul, ő mutatta meg, melyik étel diétás. Szuper ellátás volt, és főleg indiai orvosok. Szigorú diétán voltam, amikor kiengedtek. A Londonban élő lányom csinálta velem három hétig, míg a másik lányom is megérkezett New Yorkból. Még két hétig kint voltam, és azzal engedtek haza Magyarországra, hogy a diétát kőkeményen tartani kell.

Most kétszer szúrom magam, olyan modern inzulint kaptam, ami nincs étkezési időhöz kötve. Egy fél-fél szem tablettát is bekapok reggel és este. Még Londonban elkezdtem egy olyan étrendet, aminek az alapja hal vagy csirke párolt zöldséggel, salátával, kint ez nem drága. Nem ettem szénhidrátot, de rám szóltak, hogy valamennyit azért kell fogyasztani. Hazajöttem, kerestem, hogy mit egyek. Melyik boltban tudom megvenni a szénhidrátcsökkentett kenyeret, kiflit, zsemlét, pogácsát. Aztán keresni kezdtem, hol vegyek olyan alapanyagokat, hogy magam el tudjam készíteni, ami kell. Most ezekből készítem az ételeimet, jól vagyok, jól érzem magam, sőt elkezdtem ezzel mélyebben foglalkozni, és annyira kiműveltem magam ebben, hogy másokkal is megosztom a tapasztalataimat.

Kristóf Margit egy év leforgása alatt járta be ezt az utat. A hirtelen keletkezett bajból életmódváltás lett. Szó szerint új életet kezdett 64 évesen.

- A kórházban három napig meg akartam halni, annyira nem akartam elfogadni, hogy inzulinos leszek. Hónapokig tartott, amíg ráállt az agyam az új rendszerre. Addig, amíg rá nem jöttem, hogy a táplálkozásváltás nem esik nehezemre. Most már nem betegségként élem meg, hanem életmódnak. Csak addig volt nehéz, amíg ki nem találtam, mikor mit egyek. Most már vannak saját receptjeim is, méghozzá finom ételek, nem kell lemondanom semmiről. Nem is gondoltam, hogy ilyen változatosan is lehet táplálkozni. Pici odafigyelés kell: nem mindegy, hogy ha megeszem három pogácsát, az hány kalória.