Öröm a muzsika – A zeneterápia előcsalogatja az érzelmeket

– Az indíttatást, hogy a törődésre szoruló embereken segítsek, még a főiskolai tanulmányaim alatt szereztem Varvasovszkyné Velsz Dórá­tól, aki akkor tanárom volt. 2003-ban a Pécsi Tudományegyetemen indult művészet­terápiás képzés a művészeti és az általános orvostudományi kar közös gondozásában. Így lettem diplomás zene­terapeuta. Gyakorlati helyem a Pózvai Idősek Otthona volt, majd Szombathelyen másfél évig dolgoztam a Vas Megyei Szakosított Szociális Intézményben zeneterapeutaként. Jelenleg a Pálos Károly Szociá­lis Szolgáltató és Gyermekjóléti Szolgálat klubjaiban heti egy alkalommal foglalkozom demens betegekkel.

Fasching Zsuzsanna hangsúlyozza, hogy a zeneterápia soha, így az idősek esetében sem lehet önálló gyógymód, viszont a gyógyszeres kezelés mellett jótékony hatásai fel­becsülhetetlenek. Erősíti az idős emberek társas kapcsolatait, növeli önbizalmukat, identitástudatukat, pozitív életérzésüket. Aktív terápia esetén az alkotás örömével is gazdagítja őket.

– Egy ilyen foglalkozás például azzal kezdődik, hogy körberakjuk a székeket, egy tálcára kiteszem a különféle ritmushangszereket, és mindenki választhat belőlük: csörgőt, dobokat, rumbatököt, kasztanyettát. Aztán dalolunk, és a hangszerekkel kísérjük ma­gunkat. Ezek az emberek az érzelmeikről nem nagyon beszélnek. Az ismert, kedves dalok nyomán azonban előjönnek a szép emlékek. Szoktunk beszélgetni a dalokban meg­jelenő érzelmekről. Van, hogy bábokat húzok az ujjamra, és eljátszom egy egyszerű jelenetet. Gyakran viszek magammal játék babát is, mert az idős emberekben a távoli múlt marad meg a legjobban. Például az az időszak, amikor a kisgyermekét ringatta a karjában. Így történhetett meg az, hogy a kilencven év feletti Ida néni Brahms Bölcsődalát kezdte el énekelni, németül.

A receptív terápiában is – ahol a beteg passzív, regresszív állapotban van – felszínre kerülnek az érzelmek. A terapeuta olyan betegekhez is elviszi a zene varázsát, akik már hónapok óta nem kommunikálnak. Ebben az állapotban is megmozdítja a lélek legbelsőbb rétegét. A szakma erre a célra instrumentális zenét javasol, Zsuzsa azonban a szöveges művek mellett teszi le a voksát.

Vajon mi a titka Zsuzsa önzetlen munkájának?

– Szeretnék segíteni az elviselhetetlen elviselésében, olyan körülményeket teremteni, amelyek meghozzák a pozitív változást. Örömet akarok vinni az életükbe addig, amíg ezt képesek befogadni. Hiszem, hogy a zene által kommunikálni tudok az emberek lelkével. Amit a zene révén elérek, üzenetet hordoz a demens személy ápolói, családtagjai, barátai számára is: azt üzeni, hogy ha már nem is tudja magát szavakban kifejezni, ő akkor is egy igaz, érző emberi lélek!