A legjobb befektetés a tanulás – Ballagás Vasváron

– Az emlékek soha nem múlnak el. A közös élményeké, az ország több pontjára tett kirándulásoké, a munkáé, a tanulásé, a közös főzéseké, a szakmai kihívásoké – kezdte ünnepi beszédét Török Sándor igazgató.

Azzal folytatta: a diákok számára meghatározó időszak volt, amit az iskolában töltöttek, a tanulás mellett a felnőtté váláshoz vezető út kezdete is egyben. Barátságokból összeveszések, összeveszésekből barátságok születtek, míg a diákévekre szabott idő gyorsan fogyott.

– A legjobb befektetés a tanulás. Sok munkával jár, de megéri. Ezt próbáltuk pedagógustársaimmal a négy év alatt számotokra útravalóként adni – mondta az igazgató.

Hozzátette: egy kisváros kisiskolájának kisközösségeként fontos kapcsolatok, barátságok születtek a négy esztendő alatt, az egymásra figyelés jellemezte az osztályokat, igazi közösségekké értek.

Török Sándor Márai Sándor utakról szóló írását idézte. Az utak azok, amelyeket sokáig nem ért meg az ember, csak lépdel rajtuk. De egy napon mindenki ráébred, hogy az utaknak értelmük és céljuk van, mert elvezetnek valahová. Ezzel az útravalóval bocsátotta útjukra az iskolaigazgató végzőseit azzal zárva beszédét: bármilyen messze kerüljenek is, az iskolától soha nem fognak végleg elszakadni, mert az emlékek mindig idekötik őket.

– Sokszor nem volt egyszerű velünk. Azok voltunk, akiknek lennünk kellett. Lázadó tinik, akik keresték határaikat, lehetőségeiket, önmagukat és végül azokká váltunk, akik ma itt állnak a ballagáson, az érettségi előtt, a felnőtté válás küszöbén – szólt Budai Fruzsina a végzős gimnáziumi osztály nevében az ünneplőkhöz.

Konkoly Elisabet a szakközépiskolai osztály végzőse azzal búcsúzott az intézménytől: felejthetetlen és fontos állomás volt számukra a középiskola. Az időről is megtanulták itt, hogy relatív. Megtanulták, hogy az átélt élmények minősége befolyásolhatja az idő érzékelését, nekik emiatt hamar elszállt ez a néhány tanév.

– Megtanultuk itt, hogy folyton változik minden és a helyzetekhez alkalmazkodni kell. Tudjuk végzősként már azt is, hogy kinek mit köszönhetünk. A tanárainknak azt, hogy próbáltak jó útra terelni bennünket, utat mutattak nekünk, arra biztattak minket, hogy valósítsuk meg az álmainkat – mondta Konkoly Elisabet.

Hozzátette még: egymástól a türelmet és az együttműködést tanulták meg.

– Köszönet mindezért tanároknak, diákoknak és köszönet a szülőknek, hogy lehetővé tették számunkra a tanulást.

Egymástól nehéz búcsúzni, mert összetartók voltunk, ez a mi kis csapatunk volt – zárta beszédét a diáklány.