Célba találtak a vasi versenyzők nyilai

Tizenkét ország 32 versenyzője nevezett, illetve szerzett kvalifikációt a világbajnokságra. A többnapos megmérettetés elsöprő hazai győzelmet hozott: az első öt helyezett a magyarok közül került ki. Kassai Lajos íjkészítő, lovas­íjász versenyző élesztette újra a modern kori lovasíjászatot. A nevével jegyzett iskola pápai székhelyű Németh törzsének tagja az a két Vas megyei fiatalember, akik a jók közül is a legjobbnak bizonyultak: Jánosházán él Molnár Dávid, aki megnyerte a viadalt, mögötte másodikként a szombathelyi ifj. Piroska Péter (Petya) lőtte a legbiztosabban és leggyorsabban a nyilakat. Hatalmas büszkeség van most bennük a nem mindennapi eredmény miatt, és mert fantasztikus közösség, csapat az övék. A két fiatallal és Petya édesapjával beszélgettünk.

– A fiammal 2014-ben csöppentünk ebbe a világba, ami teljesen beszippantott bennünket. A Savaria karneválon a Ferences kertben néztük Kassai Lajos bemutatóját. Egyszer csak feljött a lelátóra, az egyik gyakorlatnál a lábainál ülve közvetlen közelről láttuk, hogyan lövi ki a nyilakat. Már annak komoly feltételei voltak, hogy csatlakozhassunk az iskolához. Én negyvenévesen ültem először lovon, a fiam akkor 12 éves volt. Mára az életformánkká vált ez a sport, egyben szabadidős tevékenység, amely az ősök értékrendjét követi, komoly szellemi, lelki háttere van. Működnek benne az elcsépeltnek ható szavak, mint tisztesség, becsület, bizalom – ezek tartanak össze bennünket.

A fiammal gyakorlunk, edzésre járunk, és ami még fontosabb: minőségi és nagyon értékes aktív időt töltünk együtt, ez megfizethetetlen kincs. Petya az évek alatt kiugróan gyorsan fejlődött, „beletette az időt, energiát” a felkészülésbe, nem kímélve magát, júniusban kvalifikálta magát a versenyre, és szerezte meg a Mester 1 szintet. Ahogy mindenkinél, nála is két út ért össze ennél a komplex, ám annál gyönyörűbb tevékenységnél: az íjászaté és a lovaglásé – mesélte Piroska Péter, majd Kassai Lajos mondását idézte: „Aki sokat izzad a békében, az keveset vérzik a csatában”. Tizenhét éves fia így gondolkodik:

– Nem elég hetente egyszer eljárni edzésre, ha tehetem, naponta gyakorlok. A kertünkben íjászkodom, a közelben, a lovasiskolában pedig kialakítottunk egy lovas­íjász pályát. Saját lovam van, a kiképzése is rengeteg energiát követel: tökéletes kapcsolatot kell kialakítani az állattal. Vágta közben nem fogjuk a szárat, a „kormányt elengedve” a saját testsúlyunkkal, a lábunkkal, esetleg hang segítségével tudjuk irányítani. Kiemelkedve a nyeregből, a kengyelben állva egyensúlyozunk, miközben előre, oldalt és hátra lövünk, mindehhez dinamikusnak, gyorsnak kell lenni. A világbajnokságon nem ellenfelekként versenyeztünk, egymásért szurkoltunk, ami hatalmas érzés volt.

A gimnazista Petya a lovasíjászatra tette fel az életét, ezzel szeretne hosszú távon foglalkozni. Néhány éve a bemutatókon még remegett a keze, most már akár több ezer ember előtt is magabiztos, legyőzte a stresszt, nem jön zavarba, ha emberek előtt kell beszélnie, fegyelmezettebb lett, jobb az erőnléte. Összességében úgy érzi, átlépte a korlátait, ami az iskolában, vizsgahelyzetekben sem utolsó szempont. A pápai edzőjén, Németh Attilán kívül Molnár Dávidot emeli még ki, akitől ugyancsak sokat tanul. A 29 éves jánosházi fiatalember megnyerte az idei világbajnokságot.

– A Kassai-féle lovasíjász-­módszer 2013 óta hungarikum. Ha ezt valaki komolyan akarja csinálni, annak tényleg az életformájává válik. 2007-ben jártam először Kaposmérőn, nyolcévesen kaptam az első íjamat, édesapám sportlövő volt, lovagolni később kezdtem, mondhatjuk, hogy az íj vitt el a lóhoz, 2013-ban ötvöztem a kettőt. A pápai törzs­be hetente egyszer, szombatonként járok én is, a hétköznapokon az otthon kialakított pályán edzek a lovammal, egy 19 éves magyar félvérrel, amit hat éve kezdtem kiképezni lovas­íjászatra – mesélte Dávid. Őt elsősorban az röpítette a dobogóig, hogy nagyon jó, támogató közösség és család áll mögötte. Persze kitartás, alázat, áldozat is kellett a sikerhez, de ilyen kimagasló eredményt a csapat – jó harcosok, jó sportolók és emberek – nélkül nem sikerült volna elérni.

A nemzeti válogatottban öten indultak a vb-n, ehhez 210 pont fölött kellett lőniük: a barna kaftán megszerzéséhez kvalifikálniuk kellett magukat a versenyre. Akármelyikük megnyerhette volna a vb-t, ők egymásért szorítottak. Dávid úgy indult neki: az öt magyar szerezze meg az első helyeket, hogy az ősök is büszkék legyenek rájuk, akik a harci művészetet mesterfokon űzték. Nagy-nagy öröm, rendkívüli érzés, hogy a támogató közönség, a Kassai-iskola összes törzse, több száz ember a helyszínen buzdította a magyarokat.

– Máig fürdök az ott átélt élményekben. Olyan energiákat kaptam, amelyek öreg életemben is elkísérnek majd. Lovasíjászok vagyunk minden helyzetben. A tartás, a fegyelmezettség, az alázat, a kitartás tesz bennünket azzá – a harmadik generációs méhész fiatal szavai ezek, aki Rózsa Péter ismert biogazdától szakrális ajándékot, egy cifraszűrt kapott az eredményhirdetéskor.