Már a parton ki lehet szúrni, kikkel lesz gond

Egy átlagos hétköznapon látogattunk ki a Szajki-tavakhoz, hogy utánajárjunk, milyen egy vízimentő élete a megye egyik legkedveltebb szabad vizű strandján, ahol Cséve Gábor az úszómester.

Egy 2008-as kormányrendelet szerint az ötszázat elérő vagy azt meghaladó átlagos napi vendéglétszám esetében a fürdőhely üzemeltetője köteles vízi mentésben jártas úszómesteri ügyeletet biztosítani a nyitvatartás ideje alatt. Ebből persze az is következik, hogy ha nincs ennyi látogató, akkor nem kötelező.

Pedig Gábor szerint mindenképpen kell úszómester, a biztonság a legfontosabb, és különösen fontos ez a vízibiciklik miatt. Mindegyikben van súlyra méretezett mentőmellény, és mint kiderül, nem csak párnának használják: különösen a családosok azok, akik fel is veszik, meg persze akik nem tudnak úszni, de a mentőmellény mindenkinek biztonságérzetet ad, és szerencsére itt, úgy tűnik, biztonságban is vannak a strandolók.

– Amióta én itt vagyok – kilencedik éve – szerencsére nem volt komolyabb baleset a strandon. Úgy négy-öt évvel ezelőtt egy ittas srác beugrott a vízibicikliről a vízbe, miközben nem tudott úszni, biztos azt gondolta, hogy már tud. Gyorsan kimentették, majd mentőt hívtak hozzá. A mentésirányító pedig nyilván úgy ítélte meg, hogy gyors beavatkozás szükséges, ezért Keszthelyről egy mentőhelikopter érkezett. Végül aztán nem vitték el a srácot, kiderült, hogy az ijedtségen kívül nem lett nagyobb baja. Egyébként jellemzően akkor van baj, ha valaki figyelmetlen, vagy mint az említett esetben, részeg.

Általában már a parton ki lehet szúrni, hogy később kikkel lehet gond, így rájuk ilyenkor mindig jobban figyelünk. A családokkal szinte soha nincs baj, ők együtt vannak, vigyáznak egymásra. Ugyanígy, ha tele van a strand és sokan vannak a vízben, akkor is csökken a kockázat, hiszen mindenki látja, érzékeli a másikat. Ha valaki bajba kerül, azt egyből észreveszik és segítenek, de persze nekünk ilyenkor is figyelni kell – mondja.

Általában elfogadják, ha Gábor valamire megkéri a fürdőzőket, ritkán kell elismételnie, amit mondott.

– Nagyon nagy előny, hogy van egy csónakunk, egyrészt mert jól belátni róla mindent, másrészt mert nagyon gyorsan oda lehet érni vele bárhová, és ha vészhelyzet van, bele lehet kapaszkodni – és van benne minden, ami a mentéshez kell. Mint mondtam, szerencsére még nem kellett használnom, de ha egyszer majd kell, kéznél lesz. Egyébként csak egyszerű szabályokat kell betartaniuk a strandolóknak.

Az egyik legfontosabb, hogy a bóján túlra nem szabad úszni, mivel ott a meder nincs kikotorva, az alj­zat iszapos, ami gondot okozhat. Mint ahogyan nemrégiben okozott is, egy srác a vízibicikli csúszdájáról a bóján túl csúszott bele a vízbe, és valami a meder alján megvágta a lábát. Vannak aztán olyanok, akik a vízibicikli csúszdájáról csúszás helyett inkább ugrani szeretnek, ez azért nem tanácsos, mert az ugró könnyen megcsúszhat és beverheti a fejét, a felhevült testet érő sokkról már nem is beszélve. Régen divat volt a partról is a vízbe ugrálni, ami szintén balesetveszélyes, de ma már szerencsére ezt nemigen csinálják. Vízimentőként a legtöbb dolgunk az apróbb vágások okozta sebek ellátásával és a szezononként öt-hat daráscsípésből eredő duzzanat ellátásával van – meséli Gábor.

Persze a vízimentők akkor örülnek, ha nincs dolguk, mivel az azt jelenti, mindenki jól van.

Gábor 18 évesen lett úszómester, a képzés Szombathelyen volt – elmélettel és gyakorlattal –, és persze megtanították az elsősegélynyújtásra is.

A strandot az édesapja üzemelteti, ő pedig itt nőtt fel, neki az úszás mindig jól ment, soha nem jelentett gondot. Szerencsére még csak elméletből tudja, hogy egy mentésnél óvatosnak kell lennie, mert a fuldokló pánikba eshet és akár megmentőjét is bajba sodorhatja, de Gábor fel van készülve erre, mindennap úszik pár hosszt a kétszáz méteres strandon, amit úgy ismer, mint a tenyerét.