Otthonos és a miénk: a Rába-parti titok

„Ugye az nem a sor?” Nagy összegben mernék fogadni arra, kedden este ez a mondat hangzott el legtöbbször a Rába partján – legalábbis a fesztivál kerítésén kívül.

Igen, az a sor volt: szerintem a szervezők sem gondolták, hogy már első este telt házas lesz a rendezvény – márpedig az volt: egy telt házas kerti parti.

Ahova hozhatod a gyereked – ellesz majd a nyakadban –, hozhatod az anyádat – csak el ne felejtsd, hogy koncertek után melyik pavilonnál találkoztok –, és ahova akár rövidnadrágban és az otthoni papucsodban is átcsattoghatsz a szomszédból. A jubileum kapcsán bizonyára sokan keresik majd az AlteRába titkát, nekem egyetlen szó jut róla eszembe: otthonos.

Mitől? Talán attól, hogy úgy érezzük, a miénk – Rábástól, sörpadostól, csillagos egestől. Ráadásul nemcsak mi, a látogatók érezzük így, hanem állítólag a fellépők is – ez nyilván Hege és a szervezőcsapat titka és érdeme. A Zaporozsec koncertjéről lemaradtunk ugyan, és a Punnany Massif-show-nak is csak a végét csíptük el – hja, két huszonéves lánnyal legalább annyira bonyolult elindulni egy fesztiválra, mint egy háromévessel az óvodába, sőt nehezebb, hiszen az óvodás csak akkor öltözik át háromszor indulás előtt, ha egymás után többször bepisil –, így azonban rögtön a buli közepébe csöppentünk. És bár a Punnanyról lemaradtunk, a kisszínpadon kétszer is fellépő, szintén jubiláló Koprive zenekar második felvonását akár végig is táncolhattuk volna.

A tamburazenekar énekese, Filipovits Rajmund mindenesetre jól ráérzett arra, melyik két horvát szót kell megtanítani a közönségnek: a ljubav (szeretet) és a Nazdravlje! (Egészségedre!) remekül jellemzi, miről szól ez a pár nap itt, a Rába partján.

A szentpéterfai bandának sikerült megtréfálnia a közönséget: többen megnyúlt nyakkal igyekeztek a kisszínpad felé, azt hihették, újra összeállt a Kispál és a Borz, pedig csak a horvát fi úk zendítettek rá a Ha az életben című dalra.

A Bagossy Brothers Company az elmúlt egy évben több helyen is fellépett már a környéken – az első sorokban BBC-s pólóban tomboló lányokat elnézve már komoly rajongótáboruk van –, és bár én nem voltam ott mindegyiken, de meg merem kockáztatni, hogy egyik legjobb (ha nem a legjobb) koncertjüket adták kedden este Körmenden. A dalaikat velük együtt éneklő tömeget elnézve eszembe jutott a barátnőm, aki négy-öt évvel ezelőtt a gyergyószárhegyi káposztafesztiválról hazaérve csillogó szemekkel áradozott egy erdélyi bandáról, mondván: fogunk még róluk hallani errefelé is. Lám, igaza lett.

Míg el nem felejtem: egy kerti partin enni és inni is kell: kedden este szemmel láthatóan a sör, a rozéfröccs és a cipóban sült csülök volt a befutó – utóbbi tormával. Telt ház ide vagy oda, mégiscsak kedd volt: éjfél után szellősebb lett a tér, de ennek csak örülhettek, akik a pultoknál beszélgettek, vagy akik a Kaukázus Szalai Évájára ropták Johnny bulijában.