Együtt játszani jó a megyénkben!

Négy éve amatőr színjátszó körök elindítására jött létre a Pajtaszínház program. Az elmúlt években voltak társulatok, melyek a program végeztével nem folytatták tevékenységüket. Ám akadnak, akik magukra találtak a műfajban és szabadidejükben szívesen folytatnák az új darabok betanulását. Így van ez megyénk első csatlakozó falujával, Jákfával is.

Esetükben a lelkesedés nem, inkább egy állandó mentor hiányzik. A csoport szervezőjétől, Vassné Csonka Anitától tudjuk: bár állandó színész-mentoruk nincs, Devecsery László költő a háttérből támogatja őket. Mint mondja, lelkesedésük továbbra is töretlen: önállóan tanulják be a darabokat, de szükségük lenne egy olyan személyre, aki végül „finomítana rajtuk”. Szerencsés falu az, ahol se művészeti vezetőnek, se lelkesedésnek nincs híja.

Kelemen Zoltán lelkesedése, mellyel a társulatról, valamint az idáig bemutatott két darabról beszél, elárulja: rendkívüli módon egymásra hangolódott ő és a szemléletével, motivációjával egyetértő, hasonló nézeteket valló közösség. Úgy tudja, volt korábban olyan megye, ahol az adott településen mentort kellett cserélni, mert nem egyeztek az elképzelések, a felek pedig ragaszkodtak saját igazukhoz.

Szerinte (bár egyáltalán nem tartja feladatának a projekt lényegének megfogalmazását) a program alapgondolata, hogy a partvonalra került közösségek tagjait a színház eszközeivel ismét közel hozzák egymáshoz. Önmagának azonban továbbfogalmazta a gondolatot: a közös munkával önismeretet, empátiát, világunk problémáinak azonosítására való képességet is tanulhatnak, valamint önmaguk vállalását, cselekvőképességet.

Üdvözli, hogy Kissomlyón összetartó, baráti társaság van. Ahogy mondja: nem volt nehéz őket „megbolondítani”, hogy korunkat átitató jelenségekre hívják fel a figyelmet a darabok által. – A projekt során kiderült: a közös munka sokkal több annál, mint hogy letudjuk a pályázatot. Sokkal többet jelentünk és adunk egymásnak. Az első darab befejezése után is együtt maradtunk – magyarázza Kelemen Zoltán.

Szerinte a program kiindulásnak jó, de egy aktív, tenni akaró belső mag nélkül nem sokat ér. Ahol pedig jó a közösség, ott közönségre is találnak. A két kissomlyói bemutatót előadásonként százötven ember látta a kétszázhetven fős településen. – Nekem művészeti vezetőként az a dolgom, hogy egy szemléletet adjak át. Olyan szemléletet, amely érzékenységre, egyfajta belső nívóra való törekvésre épül, és hogy bizonyos kérdésekben soha ne alkudjanak meg. Ez már nem a program része, azt meghaladó dolog. Azt, hogy meddig tudok velük dolgozni, nem tudom. De ha ezt át tudnám adni, az nagyon jó lenne – mondja Zoltán.

Tegyük hozzá: Kissomlyón nem egyszerűen előadások születtek, hanem új darabok is. A lőcsei fehér asszony történetét szerzőként is Kelemen Zoltán jegyzi. A tavasszal bemutatott színpadi változatban a lőcsei fehér asszonyként elhíresült Korponayné Géczy Julianna bírósági tárgyalása – a per – tárult a közönség elé, az antik görög hagyomány felelevenítésével és olyan – minden korban érvényes – kérdések felvetésével, hogy mi a bűn, mi az ártatlanság, ki a bűnös – és ki az áldozat.