Főleg poszátákat, rigókat, vörösbegyeket és cinegéket tudnak meggyűrűzni Tömördön

Jelenleg egytucatnyi gyerekkel zajlik az tábori élet fent a dombon, az erdőben, ők a „szedők”. Naponta többször elmennek ellenőrizni a hálókat, és összeszedik a hálókból a madarakat.

Behozzák a táborhelyre, ahol ezen a héten Góczán József felel a szakmai munkáért. Beazonosítja, illetve meghatározza a madarakat, meggyűrűzi őket, az adataikat beírja egy naplóba. Körmendről érkezett, Táplánszentkereszten tanít, biológia–kémia szakos tanár.

Általános iskolásként volt itt a tömördi madárvártán először, miután 13 évesen látott egy gyűrűzési bemutatót. Vagyis éppen 33 éve jár ide, évente egyszer egy hétre, néha egy-egy hétvégére. 28 hálóval – egy háló 12x3 méteres – naponta körülbelül ötven madarat fognak, amikor a vonulás csúcsideje van, akkor napi százat. Mivel ez egy erdős, bokros élőhely, főleg poszátákkal, rigókkal, vörösbegyekkel és cinegékkel lehet találkozni. Ötven befogott madárra jut körülbelül tizenöt olyan, ami már „visszafogás”, vagyis a madár már gyűrűzött

volt.

Bognár Balázs ül az asztalnál, sárkányt rajzol. Komáromból jött, biológia–rajz szakos tanár. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára járt, 1992-ben végzett, Gyurácz József és Szinetár Csaba oktatók ismertették meg vele a madárvártát, ők avatták be „a mélyebb természetszeretetbe”.

– A rabja lettem – fogalmazza meg az érzés mélységét röviden és tömören. – Évente legalább kétszer, megesik, hogy négyszer itt vagyok a táborokban. A területen folyamatos állományfelmérés van, „váltott lovakkal”, vagyis minden héten más a gyűrűző, más szedő csapattal. A gyerekek azt is tanulják, hogy hang alapján azonosítsák a madarakat.

Góczán József egy erdei cankót mutat a mai fogásból: ez a madár erdei környezetben, de víz közelében költ. Nagy öröm mindenkinek egy ilyet közelről látni, megfogni, megsimogatni. Meggyűrűzik, és elengedik. Természetesen.