Megrázó és felemelő módon emlékeztek a roma holokausztra Bükön

Az édesanyja személyesen tanúja volt, amikor a koncentrációs táborban a cigányok visszatámadtak a németekre, sokszor emlegette – erről is beszélt személyes hangú köszöntőjében a büki roma holokauszt megemlékezésen Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke. Úgy fogalmazott, rokonnak érzi a zsidóság és a cigányság szenvedéseit.

– Közös volt a sorsunk, közös a gyászunk – mondta. A veszteség pedig soha nem múló fájdalom. Őszinte részvétet nyilvánított az emlékezőknek és előre tekintve arról beszélt: reméli, tanult az ember a múltból, ne tegyenek különbséget ember és ember között.

– A világ a feje tetejére állt a huszadik század első felében – így fogalmazott Ferkovics József festőművész, a szombathelyi roma önkormányzat képviselője. Anne Frankot idézte a művész: „Együtt szenvedek az emberek millióival, mégis, ha felnézek az égre, arra gondolok, hogy egyszer még minden jóra fordul”.

A cigányság meghurcoltatásáról Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke adott történelmi áttekintést. Az elmúlt száz év történelméből sorolta az üldöztetéseket, megpróbáltatásokat. Az 1916-ban elrendelt lakossági összeírást, az 1920-as évek országos cigányrazziáit, majd a megyeelhagyási tilalom, aztán a koncentrációs táborok – sorolta. Kitért az 1944-es gettósításra, és arra, hogy Auschwitzban külön tábort alakítottak ki a romáknak, ahol együtt maradhattak családok. Az ott született gyermekek pedig emberkísérletek áldozatai voltak. Oda mintegy 23 ezer romát hurcoltak, mindössze 4 ezren élték túl a tábort. A magyar áldozatokról különböző kutatások láttak napvilágot, a legújabbak szerint 5 ezer lehetett a cigány áldozatok száma. Majthényi László napjainkról is beszélt: a büki roma önkormányzat sikereiről, például az idén harmadszor megrendezett roma alkotótáborról. Choli Daróczy József versét idézte: „A sok cigányt mind elvitték,/ nagy árkokat ásni vitték./ A nagy árok lassan mélyül/ víz bugyog fel a mélyérül./ Szegény fiúk, mind mifajták,/ a csendőrök űzik-hajtják,/ verik őket, kapják kézre,/ lemaradót puskavégre./ Az a nagy árok minek kell,/ a fekete, feneketlen?/ Nem tudják, honnan is tudnák,/ csendőröktől meg nem tudják!/ Ha tudnák, hogy minek ásnak,/ hogy maguknak, hogy nem másnak,/ maguknak, a többieknek,/ asszonyoknak, gyerekeknek.” A templomkertben megtartott megemlékezés koszorúzással zárult: a roma holokauszt-emlékművet Csávás Csaba roma képzőművész készítette 2014-ben. Megkoszorúzta Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, dr. Kapiller Sarolta, a Vas Megyei Kormányhivatal Kőszegi Járási Hivatal vezetője, valamint Popovicsné dr. Tisza Edit, a Vas Megyei Kormányhivatal igazgatója.

Koszorúztak még a Szombathelyi Zsidó Hitközség képviselői, a Szombathelyi Roma Nemzetiségi Önkormányzat nevében Forgács Károlyné és Ferkovics József, a büki önkormányzattól dr. Németh Sándor polgármester és dr. Tóth Ágnes jegyző, a Büki Városvédő és Szépítő Egyesülettől Tóth Gyuláné, a Büki Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Németh Tiborné. A cigány himnuszt az idei megemlékezésen is a Karaván Família előadásában hallhatták az emlékezők – valamint ők adták a zenés kíséretet a koszorúzáshoz.

A szónokok mindannyian emlékeztettek arra, hogy a roma holokauszt emléknapját 1972 óta rendezik meg a Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján annak emlékezetére, hogy 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradóan több mint háromezer cigányt gyilkoltak meg az auschwitzi haláltáborban.