A Bedő Albert-díjas Nagy Imre az erdészszakma kihívásairól

– Az a baj, hogy megváltozott az emberek erdőkhöz fűződő kapcsolata – indítja a beszélgetést Nagy Imre, miközben három kutya kíséretében betessékel a vadásztrófeákkal díszített nappaliba. – A városi lakosság a felüdülés, szabadidő eltöltésének helyeként gondol az erdőkre, és elvárja az erdészektől, hogy szép, gondozott környezetben kirándulhasson. A másik oldalon viszont ott van a több száz törpefalu, ahol az emberek nem értik, miért darálják le az erdészek azt az ágfát, ami nekik létfontosságú lenne a téli fűtéshez.

Nagy Imre okleveles erdőmérnök 37 éves pályafutása során számos szakmai elismerést, kitüntetést kapott.

– A Bedő-díj más – folytatja a hatvanegy éves, kőszegi születésű szakember. – Azt a 156 éves Országos Erdészeti Egyesület adományozza egy bonyolult jelölési és szavazási procedúra eredményeként. A szakmai közösség ítéli oda. – Nem vagyok simulékony, ezért is vagyok büszke erre a díjra – mondja.

A szakember tíz évet dolgozott a zalai erdőgazdaságnál, majd húszat a szakigazgatásban, hat évig volt a szombathelyi erdészeti hatóság vezetője. Most tudományos munkatársként erdészeti gazdaságtannal, faültetvényekkel és vadkárértékeléssel foglalkozik.

– Zalában részt vettem a magán-erdőgazdálkodás beindításában, és erdészeti-vadászati igazságügyi szakértőként csaknem húsz év alatt mintegy 300 ügyet intéztem. Úgy gondolom, hogy ma az évtizedek alatt felhalmozott gyakorlati tudás átadása lenne a legfontosabb – állítja. Ezért is oktat címzetes egyetemi docensként a Soproni Egyetemen.

Kérdésünkre, hogy mit tart a legfontosabb sikerének, azt mondja, hogy erdészként nehéz erre válaszolni. – Mi száz években gondolkodunk. Egy ma elvégzett erdészeti munkáról évtizedek múlva derül ki, hogy eredményes volt-e, azt pedig még nehezebb megmondani, hogy helyes volt-e. A természeti körülmények átalakulása is sok új kihívást tartogat. Bár a klímaváltozással kapcsolatos megnyilvánulások sok téveszmét is tartalmaznak, tény, hogy annak melléktermékeként új kórokozók, károsítók jelentek meg.

A magas kőrisről egy új gombakárosító miatt lassan le kell mondanunk. A tölgy csipkéspoloskát, ami egyelőre a kocsányos tölgyet károsítja, három éve észlelték Gyula környékén, ma már Göcsejben is tömeges. De nyomulnak az invazív, idegenhonos fafajok is. Különösen a bálványfa terjedése aggasztó. A Nemzeti Erdőprogram évtizedek óta kiemelten kezeli az új erdők telepítését, de a kezdeti lendület után megtorpant ez a folyamat – állítja Nagy Imre.

– Az Erdészeti Tudományos Intézet az Agrárminisztérium megbízásából nemrég letett egy átfogó szakanyagot, mely sok szempont szerint elemezte a Kaán Károly erdőtelepítési program helyzetét. A javaslatok első eredménye, hogy 80-150 százalékkal tervezik megnövelni az erdőtelepítésekre és jövedelempótló támogatásokra szánt összeget. A javaslat szerint 2050-ig évente mintegy 10-15 ezer hektár új erdőt és 5 ezer hektár faültetvényt, fásítást kellene telepíteni Magyarországon.