2019.10.15. 07:00
Szörnyen jó játék – Bizarr operett Szlovéniából a WS Színházban
A lehető legjobb döntés volt a Weöres Sándor Színház részéről csatlakozni az Európai Színházi Konvencióhoz (ETC), amely máris izgalmas együttműködéseket hozott. Vasárnap este például bizarr operettet láthattuk az Akacs 7. nagyszínpadán a Nova Goricai Nemzeti Színház előadásában. Mert „az elménk tele van szörnyekkel”.
Balra: Kristijan Gucek, a mindenre képes, filozofikus játékmester
Fotó: PeterUhan
A szombathelyi vendégjáték viszonzás volt: a Weöres Sándor Színház társulata A salemi boszorkányokkal járt Szlovéniában. Cserébe most kaptunk egy nem kevésbé kemény, bár fekete humorban alaposan megáztatott rémvarietét, avagy bizarr operettet: a Borzas Petit, amelyet pont tíz éve mutatott be nálunk az Örkény Színház, Jógyerekek képeskönyve címmel.
Nova Goricában 2016 decemberében volt az időközben rengeteg fesztiválon megfordult Borzas Peti premierje – rendezője Ivana Djilas –, elvégre karácsonyi történetről van szó: a sztori sztorija szerint 1845 karácsonyán dr. Heinrich Hoffmann nem talált mesekönyvet a kisfiának – ezért aztán kénytelen volt írni egyet. Hát ez a Borzas Peti, amelyre alapozva aztán a londoni The Tiger Lillies írt musicalt. Rémvarietét – arról, hogy „jógyereknek” lenni sokszor pont a felnőttek miatt nehéz.
Az összes szörnyet, félelmet, szorongást kiszabadítja az elménkből a Nova Goricai Nemzeti Színház előadása, méghozzá úgy, hogy látványban, játékmódban mintha az 1845-ös eredethez, a könyv születéséhez térne vissza. A zenélődoboznak is nézhető díszlet díszes-barokkos dobozszínpadot formáz, a játéktér perspektivikusan hátranyúlik. Itt forognak ki és be a zenélődoboz fehérre festett arcú, ember méretű bábfigurái – a testükkel, hangjukkal, lényükkel mindenre képes színészek –, elöl a csodálatos zenekar.
Az „igazi bábok” – ők a sanyarú sorsú rossz gyerekek – különben is szerepet kapnak a fegyelmezett és végtelenül felszabadult előadásban, amely egyszerre idézi a commedia dell’arte harsányságát, játékosságát és a klasszicista „opera-ballett” kiporciózottságát.
Kristijan Gucek, a narrátor pedig olyan természetességgel lép át a rivaldán, aztán a nézőtéri széksorokon, hogy csodálkozni sincs időnk. Az előadás robban, mint a petárda, mi pedig a végén nagyon tapsolunk.
A több kultúrájú határvárosban, Nova Goricában (Gorizia) nyilván van valami a levegőben. Ajánlott olvasmány: Claudio Magristól az Egy másik tenger. Egy másik színház, Szlovéniából.