Blogger, könyvtáros és mindenevő olvasó – Waldinger Dórával beszélgettünk

Mikor kezdted el a blogolást?

A hivatalos blogom, a Dóri Online Olvasónaplója 2009-ben indult, korábban a hotdog.hu-n kísérleteztem, ismerkedtem az online élet világával. 2007 környékén kezdtem el komolyabban írni, szerkeszteni, html kóddal szórakozni. A rákövetkező 2 éveben több könyves blogot is találtam és ez megtetszett, mindig is szerettem olvasni.

Miért épp a könyvek és az olvasás népszerűsítése a témád?

2009-ben kezdtem el a magyar szakot az Savaria Egyetemi Központban , akkor ért be számomra a blogolvasás is, gondoltam beszállok a dologba. 2008 decemberében indult a moly.hu is, ami még jobban ösztönözött arra, hogy részletesebb értékeléseket írjak, amit mások is elolvashatnak.

Tíz évvel ezelőtt más volt a blogolás, neked milyen tapasztalataid vannak vele kapcsolatban?

Az elején hamar kialakult egy kis kör, akikkel folyamatosan olvastuk egymást és kommenteltünk is a másiknak. 5-6 főről van szó, most már évente többször is találkozunk, barátokká váltunk. Például nemrég, szeptemberben az egyikőjük meghívott az esküvőjére és ez számomra nagyon sokat jelent, ugyanis a virtuális térből átléptünk a valóságba is.

Az olvasók pedig kezdetben többet a kommenteltek, most egyre ritkábbak a hozzászólások. A már ismert emberek, bloggerek írnak kommentet egymásnak, a blog követői pedig inkább instagramon adnak visszajelzést.

Ezek szerint egy bloggernek sok felületen kell működnie, hogy elérje az embereket.

Igen, nekem jelenleg ott a blog, de instán, facebookon, twitteren és a moly.hu-n is ott vagyok. Azt veszem észre, hogy most az instagram vezet, a facebook már nem annyira népszerű, mint régen. Ezen kívül a youtube megy jól és a podcastok válnak egyre népszerűbbé. Egyik kolléganőmmel mi is indítottunk egy könyvtáras podcastot.

Egyre jobban figyelek arra, hogy személyes tartalom is kerüljön fel mert ezt szeretik legjobban az olvasók és instán, ha képet teszek fel, oda egy pár soros leírás is kerül a könyvről, mert lehet valaki csak ezen a felületen követ.

Könyvtár és podcast? Milyen témáitok vannak?

Még tavaly februárban Spigler-Kutasi Niki kolléganőm vetette fel, hogy csináljunk egyet, aztán a könyvvásár előtt készült el az első rész. Lennének benne ajánlók, kulisszatitkoka könyvtér életéről, arról, hogy mi zajlik a négy fal között, a könyvtárosok nem csak olvasnak meg pisszegnek az olvasókra. A könyvtár oldalán is elérhető, de a spotify és a google oldalakon is megtalálható, a neve Berzsenyi Dániel podcast, nem cifráztuk túl, szóval BDK podcast-ként lehet megtalálni.

Rengeteg könyvet olvasol évente, hogyan nem zavarodsz bele?

Hosszú évek munkája, hogy be tudjam tartani azt, hogy egyszerre csak egy könyvet olvassak, mert akkor tudom, hol tartok és sokkal gyorsabban haladok, mintha párhuzamosan olvasnék. Persze néha beesik egy verseskötet, képregény vagy várják, hogy gyorsan végezzek valamivel, mert írnom kell róla, azt elolvasom, de ezek elkülönülnek az aktuális olvasmányomtól. Sosem olvasok két regényt vagy verseskötetet egyszerre.

Mi a legelső könyv amire emlékszel?

Talán a Micimackó, anyukám gyakran olvasott fel nekem, mikor még kicsi voltam. Ezen kívül pedig Zelk Zoltán egy kis zöld könyve, a Száll az erdő, aminek a kicsit dohos, de kellemes illata is megmaradt bennem.

Mi az örök kedvenc?

Nekem a Harry Potter sorozat az, 11 éves voltam, mikor elkezdtem olvasni. Mikulásra kaptam meg ajándékba, annyira megtetszett, hogy karácsonyra megkaptam a következő két részt, ami akkor elérhető volt. Annyira szeretem, hogy minden beszélgetésbe bele tudom fonni és bele is szoktam.

Minden könyv az olvasóban hagy magából valamit, mi az, ami téged a legutóbb megérintett?

Edith Eva Eger A döntés című könyve volt az, ami napokig elkísért. Egy magyar származású holokauszt túlélő nőről szól, aki Amerikába emigrált és pszichológus lett. A szülei meghaltak, a nővére sosem tette túl magát a tragédián, de ő fel tudta dolgozni magában ezt az egészet, lemondott az áldozat szerepről. Ez a könyv ráébreszti az olvasót, hogy ő mennyire szerencsés. Olvasás közben belegondol abba, hogy neki milyen rossz, de aztán ha hátrébb lép egyet, szembesül vele, hogy nem annyira és meg lehet küzdeni a problémákkal, tragédiával.

Mennyire változatos a könyves étrended?

Nem a márkám, de tudatosan olvasok mindenféle könyvet: fantasyt, verset, kortárs szépirodalmat, pszichológia könyveket. A kedvenc témám címkéje a női sors vagyis a nők életéről szóló valós, vagy fiktív művek, amik valóban megtörténtek, vagy igaznak tűnő sorsok szerepelnek benne és lehet belőlük tanulni.

Könyvfalóként mi a véleményed az e-könyvekről?

Szeretem, de annyira nem használom. Idén talán egyszer olvastam az e-book olvasómon. Amúgy olvastam erről egy tanulmányt, ami arról szólt, hogy ha lapozod az oldalakat, azáltal könnyebben rögzül a szöveg, míg a kijelzőn való olvasás annyira nem marad meg az emberben.

Azért ha hosszú időre utazok el valahova, akkor viszem, de az e-könyv nem okozza a nyomtatott halálát rövidebb időn belül.

Könyvtárosként mit tapasztalsz, kevesebben olvasnak, mint régen?

3 éve dolgozom a Berzsenyiben, de szerintem nem. Én ugyan olyan felületeket nézek, ahol mindenki olvas, de szerintem tényleg nem, mert szélesebb körből lehet választani mint régen. Könyvtárosként feladatomnak érzem, hogy mindenkinek segítsek megtalálni a neki valót, ezért mindenfélét olvasok, hogy így segíthessek. Például a képregényeket is ezért kezdtem el olvasni, mert az nem csak gyerekeknek szól, van amit kizárólag felnőtteknek írtak és rajzoltak.

Zárásként mit tudnál tanácsolni a kezdő bloggereknek?

Fontos, hogy gondolják át, miről szeretnének és tudnának huzamosabb ideig írni, mert cél nélkül nem működik hosszú ideig a dolog. Nekem ilyen az olvasás, mert az korábban is az életem része volt és mindig is az lesz. A bejegyzések legyenek logikusak, én például írok egy vázlatot. Kell bevezetés, ebben beszámolok arról, hogyan találtam meg a könyvet, ki az író. Aztán leírom, miről szól, majd a végén összegzem, milyen érzéseket hagyott bennem, az olvasók talán ezt a személyes részt szeretik a legjobban.