Fotóink, melyek az év utolsó napján már nem is tűnnek annyira elrontottnak

Évente több tízezer képet készítenek kollégáink, ezek néha beállított képek, máskor elkapott pillanatok. Amikor a fotós ráhelyezi ujját az exponálógombra, és tudásában, tapasztalatában, valamint ösztöneiben bízva lenyomja, ritkán éri meglepetés, hiszen látja a témát, tudja, mit fotóz, a dolga többnyire csak annyi, hogy kiválogassa a legjobbat.

Ezekkel a képekkel nap mint nap ön is találkozhat a Vas Népében. Időnként azonban – nagyjából ezerképenként egyszer – a véletlen, a sors vagy ki tudja, mi úgy rendezi a pillanatot, hogy a fotón szereplő alakok és tárgyak úgy állnak össze, hogy azok óhatatlanul mosolyt csalnak az arcunkra, így eredeti céljuknak már nem felelnek meg. Ezek a képek azonban nem mennek veszendőbe, alig várják, hogy előkerülhessenek az archívumból, és végre elfoglalhassák méltó helyüket a szilveszteri lapszámban.

Ezúttal az imádkozó sportvezetőnek, a mellékhelyiségből előbújó Mikulásnak, a szántóföldi focinak, a bicikliző papnak, a vakondról elmélkedő újságírónak és a lampion mögött rejtőző képviselőnek jutott hely. Lássuk a képeket: