Toldy Ferenc-díjat kapott Fűzfa Balázs

A kutatói kategóriában odaítélt Toldy Ferenc-díj laudációját a budapesti Ottlik-konferencián Sebők Melinda, az Irodalomtörténeti Társaság titkára tartotta, kiemelve Fűzfa Balázs Ottlik-kutatói munkáját, valamint az általa szervezett A 12 legszebb magyar vers-program jelentőségét, Fűzfa Balázs élményközpontú tanári, oktatói és tankönyvszerzői tevékenységét.

Toldy Ferencet, a kutatói, tanári és közművelődési kategóriában odaítélhető díj névadóját a magyar irodalomtörténet-írás atyjaként tartjuk számon. Vajon milyen a mai irodalomtörténész viszonya a nagy elődhöz?

– Az ő, Toldy Ferenc irodalomtörténetéből tanított Arany János is, akit pedig tekintsünk az egyik ős-magyartanárnak – bár annyira nem szeretett tanítani, mint amennyire mi azt szeretnénk. Azt írta például egyik barátjának Nagykőrösről, hogy én meg itt szutyogtatom az ifjúságot, miközben te boldogan élsz a világban. Szutyogtatom – talán ezt a hangulatfestő szót is ő találta ki – mondja Fűzfa Balázs, aki a kávéházi asztal mellett azonnal átlényegül tanárrá, mintha szemináriumon lennénk.

– Azért tereltem rögtön Aranyra a szót, mert tulajdonképpen Toldy Ferenchez is Aranyon keresztül kötődöm. Kortársak voltak, de Arany annyira modern, annyira mai szerző, hogy ma irodalomtörténeti munkásságát is fontosabbnak tartjuk, mint Toldy Ferenc életművét. De ez mit sem von le Toldy Ferenc jelentőségéből. Nevének – és minden hasonló névnek – a kiejtése szerénységre és visszafogottságra inti az embert. Mert először csinálni valamit mindig tízszer akkora tett, mint követőnek lenni. Toldy Ferenc pedig irodalomtörténészként vitathatatlanul úttörő volt.

Mára eljutottunk oda, hogy nem egyetlen története van – mondjuk a magyar irodalomnak, hanem több: többféle kánon létezik egymás mellett. A megjegyzést Fűzfa Balázs úgy kommentálja, hogy kis túlzással annyi szemlélet létezik, ahány művelője van a tudománynak. Mindenesetre: sok iskola él egymás mellett. Az irodalomtörténész, az irodalomtudós vizsgálódásainak középpontjában maga az irodalmi szöveg áll – még akkor is, ha bizonyos szerzők esetében az életrajzi tények és az életmű között szoros kapcsolat áll fönn.

Ilyen szerző Radnóti Miklós is. Fűzfa Balázs pedig: abdai – vagyis tanárként élteti a Radnóti-kultuszt. Az utóbbi évek – történeti tényekre alapozott – fejleménye, hogy fölmerült: talán nem Abdán gyilkolták meg a költőt. (Hogy a zsebében találták meg a „bori noteszt”? Lehet, hogy a kabátját átadta valakinek. Fanni mindenesetre sosem ment ki a temetőbe. Az exhumálás – volt kettő is – alkalmával nem tudta teljes biztonsággal azonosítani a testet. Otthon őrzött két Radnóti-hajszálat, az meg már nem volt alkalmas a genetikai vizsgálathoz.) De az abdai Radnóti-kultusz él. Fűzfa Balázs az idén májusban, Radnóti születésének 110. évfordulóján a tanítványaival zarándokolt el Abdára: műsort adni. Novemberben volt a 75. halálévforduló.

Kőszeg azonban végérvényesen beleíródott Ottlik Géza Iskola a határon című regényébe – és viszont. Az iskolát – mint a regény helyszínét – Fűzfa Balázs fedezte fel az irodalmi közvélemény számára is, megalapozva az Ottlik-kultuszt. Nem véletlen, hogy a Toldy Ferenc-díjat a jubileumi Ottlik-konferencián vette át: 60 éve jelent meg először az Iskola…-regény. Hol tart most az Ottlik-kutatás?

– Jönnek utánunk a fiatalok. Van egy negyven körüli nemzedék – többnyire a tanítványaim –, és van egy egészen fiatal, huszonéves generáció, amely bekapcsolódott az Ottlik-kutatásba. Idősebb, középkorú, fiatal kutatók – ennél optimálisabb felállást elképzelni nem lehet. Ottlik valahogy szerencsés, hogy nem lankad iránta az érdeklődés: van itt egy titok, amit nem lehet megfejteni. Én most a Kulka János-féle hangoskönyvbe vagyok belehabarodva. Erről tartottam az előadást is a konferencián: 15 órás felvételről van szó, olyan nagyságrendű Iskola a határon-interpretációnak tartom, mint Esterházy Iskola…-másolatát: másik dimenzióba helyezi a szöveget, új dimenziókat nyit meg. Esterházyé abszurd: csinál egy képet a regényből. Kulkát meg lehet hallgatni, de mégis: nem vagyunk hozzászokva, hogy hangban fogadjunk be regényt. Az Ottlik-regény lényege a nyelv, a nyelv kezelése. Csodálattal tölt el, ahogyan Kulka – óriási munkát belefektetve – felolvassa, megrázóan belülről: az itt és most, a teremtődés pillanatát érzékeltetve. Igen, új kutatási szempontot szerettem volna bevonni az Ottlik-recepcióba: ez a hangregény; így neveztem el. Marosvásárhelyre utazva mostanában sok hangoskönyvet hallgatok (Fűzfa Balázs tanít a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, Ö.L.). Elképesztő teljesítményekkel találkozom.