2020.01.02. 10:00
Torjay Valter 35 éves munkásságát míves albumban foglalták össze
A Szülőföld Kiadó az adventre jelentette meg Torjay Valter festőművész, művészettörténész munkásságát bemutató albumát. Az Önvallomás című kötet közel 35 év termését tárja elénk mintegy 270 oldalon, amit a művész 64 oldalas – képekkel, grafikákkal illusztrált – írása tesz teljessé.
Torjay Valter: „Akkor jó egy kép, ha a néző egy kicsit otthonosan érzi magát tőle, megtalálja önmagát benne az én szememen keresztül”
Fotó: Szendi Péter
Aki csak felületesen, futólag ismeri Torjay Valtert, nem is gondolná, hogy ez a kedves, félszeg tanárember, milyen színes és összetett személyiség.
Vannak festményei melyekkel legszívesebben teleraknánk a lakásunkat, hogy azokat mindig lássuk. Másokat meg legszívesebben mindig a mellzsebünkben hordanánk, mert néha rápillantva jó lenne tudni, hogy ott vannak, vagy kedvenc könyveinkbe rejtenénk, amikről csak mi tudnánk, hogy ott rejtőznek, hogy majd egyszer, évek múlva újra rájuk csodálkozhassunk.
A Szülőföld Kiadó karácsony előtt mutatta be a Megyeházán Torjay Valter festőművész munkásságát feldolgozó albumát. A míves kötet mintegy 300 db olyan alkotást tár elénk, melyek a 80-as évek közepétől napjainkig keletkeztek. Ezen kívül a kötet szöveges részeit is mintegy 40 grafika illusztrálja.
Torjay Valter festészetét méltatva Tóth Csaba utalt arra, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik hisznek a kép mágikus erejében. A nyugati kultúrkörben 1915-ben egy Vas megyei művész, Verebi Végh Gyula volt az első, aki a történelmi képromboló mozgalmakat összekötötte a 20. századi képromboló irányzatokkal, például a futurizmussal. A 20. században ugyanis maguk a művészek rombolják a képet, amit aztán a művészettörténet kanonizált. Torjay Valter negyedik évtizede igazi anakronista festő, nem a kor képzőművészeti nyelvén, nem a kor dialektikájában mondja el a mondanivalóját, hanem ebből kiszakadva, az ő saját meggyőződése szerint alkot, a szimbolizmusban él. Ez azonban nem tartozik bele a főáramba, a főáram ma a képrombolás.
– Az én filozófiám, hogy olyan képet szeretnék festeni, hogy egy egyszerű falusi asszony és a filozófiaprofesszor lelkének egyaránt épülésére szolgáljon – állítja Torjay Valter. – Akkor jó egy kép, ha a néző egy kicsit otthonosan érzi magát tőle, megtalálja önmagát benne az én szememen keresztül.