Hegyháthodászon nem múlhat el a farsang bolondesküvő nélkül!

Könnyű a hodásziaknak, mond­hatják más vasi falvak lakói. Nem is kell húzni a rönköt, mert lejt a falu útja. Való igaz: a Hegyháthodász elején parkoló, felszalagozott, tisztes fenyőrönk a település legmagasabb pontját foglalja el. A falu túlsó végén álló szépséges harangtorony ki sem látszik a völgyből. Nagy a készülődés, jelmezes felnőttek és gyerekek sietnek a faluközpontba, mert mindjárt kezdődik a farsangi program. Az idősebbek már kiálltak a kapuba, ők nem vonulnak, de azért szeretnék látni, hogyan bolondoznak a fiatalok.

Kercsmár Kálmán polgármestertől megtudjuk, a rönkhúzást szinte mindig megtartották. A hetvenes évekből fényképek is tanúskodnak róla. Lassan összegyűlik a nép, megjöttek a körmendi Béri Balogh Ádám Néptáncegyüttes táncosai és zenészei is. A polgármesteri köszöntő után Kevy Albert, a Vas Megyei Értéktár Bizottság elnöke, a megyei közgyűlés képviselője üdvözli az egybegyűlteket.

Talán a hegyháthodászi Sipos Zsolt sem gondolta volna, hogy egy megyei politikus „püspök úrnak” kijáró tisztelettel fogja köszönteni, így szombat délután. Márpedig a jelmez kötelez, és Kevy Albert nem hagyja ki a ziccert. Beszédéből megtudjuk, hogy a rönkhúzás nyugat-dunántúli farsangi szokás, amit eredetileg akkor tartottak meg, ha a farsang idején nem volt igazi lakodalom.

Termékenységvarázsló ünnep is volt ez, amit máshol tuskózásnak, fenyő­lakodalomnak, tőkeemelésnek vagy herélt farsangnak is hívtak.

A beszédek után a falu népe énekszóval felvonul a település végén várakozó rönkhöz. Közben a kosarakból pálinka és fánk kerül elő. Sipos Izabella és kisfia, Bence pogácsát kínálnak. A lejtő miatt nemcsak vontatókra, de fékező emberekre is szükség van. „Mélyen tisztelt bámészkodó gyülekezet, fiatalok, öregek, vé­konyak, kövérek” – kezdi a rímfolyamot Láng Balázs, avagy a kisbíró. Megtudjuk többek között a menyasszonyról: „Szép lány ez a mi Sáránk, alkata, akár egy kecses bárány, jámbor jószág, jóra való, foga gyér, mint a borravaló … becsü­letén csorba nincs, olyan érték, mint a kincs…”

Elindul a farsangi hintó, a menet élén az álpüspökkel, énekszóval, muzsikával. Olykor ellopják a menyasszonyt. A kisbíró az elmúlt év legviccesebb eseményeit szedi rímbe. Általában ott áll meg a menet, ahol a megidézett sztori történt. Például ez: faluban élő rend­őrrel esett meg, hogy az autó lámpája égve maradt, lemerült az aksi, nem indult a kocsi: „Messze földön híres a rendőri logika, picit meglöki, aztán beugrik a kocsiba. Sebességbe, majd kuplung fel, az autó máris életre kel. De az autónak aztán annyira neki­feszült, hogy az a kelleténél jobban ne­kilendült. Futott utána, de már hiába, a kocsi ott landolt a Siposék árkában.”

A történetekkel tűzdelt felvonulást a harangtoronynál a körmendi táncosok műsora zárja. Aztán következhet a „lagzi”: a bál, a tánc.