Óriási volt az ováció: első díjakat vittek a szombathelyiek a magyar bajnokságon (Fotógalériával)

A felnőtt kategóriában nyert a Gombkötő Balázs–Laskovics Petra páros, ahogy készültek is erre, Junior II-ben a Kovács Ádám–Faludi Eliza Eszter páros. Junior I-ben harmadik helyet szerzett Tóth András és Ávár Kornélia, a Gyermek Nyolctánc magyar bajnokságon első díjat érdemelt Lepsényi Gábor és Faludi Olívia Zita. A versenyen tizenegy pontozóbíró volt (Szegedről, Debrecenből, Budapestről, Zalaegerszegről, Székesfehérvárról, Kistelekről), köztük egy külföldi is, így bizonyosan nem volt elfogult a verseny a rendező város versenyzői irányában.

Csak a felkészültség, a sok-sok szorgalommal és kitartással kidolgozott tehetség számított, így tudtak nyerni a szombathelyiek. Aligha volt boldogabb szakmai vezető és anya a világon szombaton este a főszervező és műsorvezető Faludiné Lovas Henriette egykori tíztáncosnál, aki a 15 éves Lorigo Táncsport Egyesületben végzett munkája gyümölcsét látta beérni az esten. Hiszen azzal a célkitűzéssel dolgozik, hogy eredményes, sikeres tíztáncosokat neveljen, és két lányát, Faludi Elizát és Faludi Olíviát is láthatta tündökölni a dobogó legfelső fokán.

A bajnokság kora délután kezdődött, bemutatkoztak a seniorok, a parasport kategóriát négy versenyző képviselte. A középdöntők és döntők előtt Horváth Soma alpolgármester Szombathely város nevében – az önkormányzat anyagilag is támogatta a rendezvényt – elismerő oklevelet adott át a bajnokságot rendező Lorigo TSE elnökének, Gombás Endrének és Faludiné Lovas Henriette művészeti vezetőnek, „a magyar táncsport nagyasszonyának”.

– A tánc a lélek rejtett nyelve, olyan gondolatokat és érzéseket is tud közvetíteni, melyekre a hétköznapi ember nem képes – mondta megnyitójában az alpolgármester, aki kifejezte büszkeségét, hogy a tíztánc 12 év után visszatért Szombathelyre, és ebben a Lorigo TSE-nek komoly munkája van. Horváth Soma különdíjat adott át a Claudius Táncsport Egyesület e bajnokságon indított párosának, Szánthó Péternek és Juhász-Szánthó Szilviának mint a legsikeresebb senior tíztáncos párnak. Mint minden győztes, ők is herendi kupát kaptak. A késő estébe nyúló versenyen megtelt a sportház a keringők lágyabb, a gyorsabb táncok pattogósabb dallamaival, a táncosok magával ragadó, sodró lendületével, profi mozdulataival, eleganciá­jával, kellemet és bájt sugároztak, átadták a tánc örömét az egyre lelkesebb közönségnek.

A fokozódó, felforrósodó hangulatban egyre gyakoribbak lettek a bekiabálások, a műsorvezetők is erre biztatták a nézőket. A döntőknél folyamatos volt a közönség részéről a biztatás, az ujjongás, sőt a visítás, elbűvölt mindenkit a zene, a léptek, szökellések, fejfordítások precizitása, csodálatos ruháikban keringtek, repdestek, úsztak, forogtak a táncosok. A kommentárok is csak szuperlatívuszokban szóltak a produkciókról, az ember mindig azt hitte, hogy ezt már nem lehet felülmúlni, de mindig jött újabb és újabb fellépés, ami kiváltotta a „fantasztikus”, „elképesztő”, „szenzációs” jelzők halmozódását a gyönyörűségekre nézve. Tüllök, fodrok, uszályok, tollak és pomponok bolondították a női ruhákat, a szépséget a színharmóniák művészi kompozíciói emelték ki, és az erős sugárzású belső szépség, a lélek ifjúsága, aminek a tánc ad szárnyakat.

A Tíztánc Magyar Bajnokság egyben a magyar versenytáncszezon nyitánya volt, ez még inkább rangot adott az eseménynek, és a táncéletben egy kicsit a város rangját is visszaadta, mert 12 évvel ezelőttig a szombathelyi sportház adott otthont ezeknek a versenyeknek. A tíztánc mint műfaj is rang: minden táncnemben magas szinten kell produkálni, és ez nagyon sok áldozatot, dupla munkát követel. Hét szombathelyi páros indult a magyar bajnokságon, öt díjjal lettek gazdagabbak.