Pelenka helyett: odafigyeléssel az ösztönösség tudatossá válik

A használói körében EC-ként (elimination communication – jelentése ürítési kommunikáció) emlegetett gyengéd babagondozási forma lényege az, hogy a gyermek szülői segítséggel akár újszülött korától a pelenkán kívülre, egy arra megfelelő helyre ürít. Ürítési szokásaira építve ajánlhatjuk fel tehát gyermekünknek a bilit akkor, amikor valóban szüksége van rá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akár a baba egy-két hetes korától érdemes figyelni, hogyan jelez, mielőtt pisilnie vagy kakilnia kell, és felkínálni neki annak a lehetőségét, hogy ezt bilibe, egy tálkába vagy éppen a vécébe tegye.

A szombathelyi származású, Budapesten élő Németh-Déri Mónika Krémer Sára EC és szobatisztaság tanácsadónál sajátította el a módszer alapjait. Móni a téma elkötelezettje, hisz abban, hogy a gyermekeknek természetes higiéniai ösztönük van, nem akarnak maguk alá pisilni, vagy éppen a nagydolgukat elvégezni.

Afrikai, ázsiai jó példákat említ a nyugati országokéval szemben: az afrikai országokban pelus nélkül, magukra kötve hordozzák gyerekeiket az anyák, Ázsiá­ban is pucér a kisgyerekek feneke, úgy járnak-kelnek, vagy nyitott ülepű nadrágot hordanak, ugyancsak pelenka nélkül. Így aztán a világ népességének mintegy 50 százalékáról elmondható, hogy a mászás megkezdésével, de legkésőbb egyéves korára szobatiszta a saját kultúrájában. Mónika hangsúlyozza: kisbabakortól nagyjából hat hónapos korig – persze, gyereke válogatja – minden apróság ösztönösen jelez, csak utána kezd kiveszni belőlük ez a képesség. Amikor elkezdjük őket pelenkázni, azzal éppen arra tanítjuk őket, hogy ne foglalkozzanak ezzel a szükségletükkel, majd megteszik ezt helyettük a szüleik, gondozóik.

Akiknél a szülők EC-t alkalmaznak, vagy biliznek, azoknál átalakul mindez tudatos jelzéssé – mondja Mónika. A kicsik odakúsznak, odamásznak a bilihez, kézjelet, hangot tanulva vagy maguktól jeleznek. A szülők ráhangolódnak a gyermek jelzéseire: nemcsak azt veszik észre, ha éhes vagy ha álmos, hanem azt is, ha az ürítési igényét jelzi. A babát ilyenkor kényelmes pózban jó tartani, biztonságosan megtámasztva a testét. Ezt a testhelyzetet és a kísérő hangjelzést hallva néhány napon belül megtanulja, hogy érdemes élni ezzel a lehetőséggel a későbbiekben is. Közben lépésről lépésre segítjük őt a szobatisztaság felé. Mindez hosszú távon nagyon jól fejleszti a szülő-gyerek közti kommunikációt is.

Mónika azt is említi: lehet gyakorolni a módszert teljesen pelenka nélkül, mosható, vagy akár egyszer használatos pelenkával kiegészítve is. A lényeg, hogy erőltetés nélkül, de tudatosan, odafigyelve, akár csak naponta néhányszor érdemes próbálkozni a pisiltetéssel. Az sem ritka, hogy napokig, néhány hétig nincs kedve a babának együttműködni. A pici babáknál ez jobbára az általános diszkomfortérzetük miatt történik. Féléves koruk után – aztán, amikor fogzanak, sokat mozognak, és már javában tart a hozzátáplálás – is előfordul, hogy ellenállnak, ezt a jelenséget biliszünetnek nevezik. Ilyenkor lehet, hogy csak azt akarják közölni, más körülményekre vágynak, másik helyszínen, más edénybe, pózban vagy másik személlyel szeretnének bilizni.

Mónika azt mondja, később is elkezdhető a módszer, és a legtöbb gyerek születésétől jelez. Ha nem, akkor megtehetjük, hogy vagy semmit, vagy csak alsóneműt adunk rájuk, és figyeljük, mennyi idő után kezdenek nyöszörögni, kapálózni a kezünkben, vagy mennyi idő után akarnak kiszabadulni a ruhából – pici babáknál ezek az egyértelmű jelzések. Amikor már járnak, és ahogy ügyesednek, mozgásukban fejlődnek a totyogók, feladatokat is adhatunk nekik: először csak jeleznek, aztán odamásznak a bilihez, felhúzzák a nadrágjukat, kiöntik a bilit maguk után. Másfél éves kor körül – plusz/mínusz hat hónap – ezzel a támogatással szobatiszta lehet a gyermekünk, bár ez attól is függ, milyen intenzitással követte valaki a módszert pici kora óta.

A természetes csecsemőhigiéniában van részidős és teljes idős változat: a részidős a magyar EC-ző szülők háromnegyedének körében népszerű. A módszer leírói szerint ez annyit jelent: „elkapni minden második pisit, csak otthon EC-zni, vagy épp az esti fürdetés előtt.

Ez mindenki számára jól működővé teszi az EC-t. A legtöbben könnyedén végeznek a gyermek 18 hónapos koráig. A teljes idős változat nem azt takarja, hogy mindig mindent „elkapunk”, vagy, hogy a babánk 0–24 órában gyönyörűen jelez, csak annyit, hogy a csecsemőkori segített szobatisztaság ugyanúgy a babagondozásod teljes körű tagja, mint mondjuk az etetés vagy az altatás. A baba pedig jó eséllyel sokkal hamarabb szobatiszta lesz, mint más gyerekek, hiszen egyértelműen tudja, hogy „ez az, ahogy csináljuk”.

A teljes folyamatra jellemző a kölcsönös kommunikáció és a tanulás, amíg a gyermek önálló nem lesz – az aktivitásuk sikerélményt ad nekik is, egyben az egészséges önbizalmuk kovácsa is. Akit érdekel a módszer, és szeretné hozzásegíteni a babáját ahhoz, hogy akár születésétől a bilit (is) használja az egész napos pelenkázás helyett, annak érdemes felkeresnie pelenkátlanodj oldalt. Vagy február 7-én, pénteken 10 órakor meghallgathatja Németh-Déri Mónika bevezető előadását a Kincses Lak Fejlesztő és Terápiás Központban (Géfin Gyula utca 22.).

Mónika beszél majd a kivitelezésről, a praktikus részletekről, arról, hogy milyen eszközöket érdemes használni a kezdéshez (bili, láb közé vehető ázsiai bili, kivehető belső bili, lavór, tálka, csap, vécékagyló), és hogy mitévők legyenek a szülők, ha azt tapasztalják, nem jelzi ürítési szükségletét a baba. Utána a közös beszélgetésen bárki kérdezhet a témával kapcsolatban.