Széles hátán lovagoltak – A testvérek hercegnő- és lovagjelmezben érkeztek

Rajong az állatokért a hároméves Szaniszló Alina, aki báty­jával, Attilával kívánt tőlünk: hadd üljenek fel egy igazi „nyihaha” lóra.

A nyolcéves Perger Lili vágya is az volt, hogy lóháton tölthessen időt. Müller Barbara, az Aranypatak Lovasgyesület lovasterapeutája, Szűcs Dominika lovasoktató és persze a főszereplő, Széles, a hucul fajtájú terápiás ló fogadta őket a balogunyomi lovardában.

Barbi néni tisztázta: pucolás nélkül nem ülünk fel a lóra, így kefét, vakarót kapott mindenki, és megkezdődtek az előkészületek. Mire Széles patái is megtisztultak, és kényelmes heveder került rá, a kicsik sok mindent megtanultak: azt például, hogy a lovakat mindig nagy ívben kerüljük. És megnézhették, hol alszanak, mit esznek a kedvenceik, hogy nyergelik fel őket.

Az istállóból a fedeles lovardába vonult át a csapat: ott Lili tett meg először jó néhány kört Széles hátán. Alina közben megbabonázva állt pöttyös tüllszoknyájában, és várta, hogy ő is sorra kerüljön. Alig akart leszállni Szélesről, annyira élvezte a kalandot. Attila a sisakrostélyát kobakra váltotta, úgy körözött.

A végén minden gyerek tenyeréből almát kapott Széles, így köszönték meg neki is a közreműködést.