A csepregi temetőben összegyűltek a leszármazottak mécsest gyújtani

A megemlékezésen Finta József plébános Szent Péter apostol szabadulásáról mondott példabeszédet, párhuzamot vonva a kulákok szenvedéseivel. Amint mondta: az ember megélhetését vették el a beszolgáltatások kényszerével, a magas adókkal, amelyeket nem tudtak teljesíteni, ráadásul megzsarolták őket, és hatóságot ültettek a nyakukra. Az is előfordult, hogy meghurcolták, megverték, majd hallgatásra kényszerítették őket, nem beszélhettek róla senkinek, ha mégis, ismét verés következett.

Ez végigkísérte a családok életét, mélyen sértve az emberek személyiségét, szabadságát. Felidézte, hogy régen a templomban ünnepelték Szent Péter és Pál apostol ünnepét, az aratás kezdetét. A megtört kalász a megtört gazdákat szimbolizálja. A megemlékezésen Horváth Katalin tanárnő szövegeket olvasott fel a föld szeretetéről, és egy fiatal fiú gondolataiból, aki számára ma elképzelhetetlen, hogy börtönbe vetettek embereket akár néhány kilogramm mákért.

Elhangzott Juhász Gyula Himnusz az emberhez című verse, Horváth József gazda a föld és a hit összetartozásáról beszélt: a kulákokat a vallásuk miatt is támadták. Rossz sorsuk nem 1947-ben kezdődött, hanem már 1917-ben megpecsételődött, amint a csepregi Pócza Ferenc – szintén felolvasott – története is mutatta.

A részt vevő családok képviseletében végül koszorút helyeztek el az emléktáblánál, amely alatt mécseseket gyújtottak.