Séta a vasvári kolostorban dominikánerrel

– Közösségre, jó levegőre és talán új ismeretekre is vágytak az emberek. A helyiek mellett Szombathelyről, Győrből is jöttek többen – mondta dr. Zágorhidi Czigány Balázs.

A program népszerűsége évről évre növekszik. – Mindenekelőtt a saját történet, a helytörténet, a családtörténet, a kisebb közösségek története iránt nagy az érdeklődés. Nagyon divatos ez manapság. A vasváriak emellett kíváncsiak a környezetükre is – magyarázta a múzeum­igazgató.

A Városséták koncepciójának lényege szerint olyan helyeket mutatnak be az érdeklődőknek, amelyeket nem – vagy csak ritkán – láthatnak. Ilyenekből még mindig van bőven Vasváron. Legutóbb a kolostor és a múzeum „titkos” helyeit nézték meg.

– Új fogalmakat is tanulunk egy-egy sétán. Ilyen volt most a szerzetesek közös imádságának helye, az oratórium, amely a templom ritkán látott része – mesélte a történész. Hozzátette: a rendek feloszlatása óta nem volt használatban a helyiség. A szerzetesi stallum pedig rögzített padot jelent: a szerzetesek ezekről felállva kórusban és váltakozva mondták az imát. A szépen faragott, megmunkált padok látványa nagy élményt jelentett a résztvevőknek a sétán. A kolostor szintén ritkán látott refektóriumának megtekintése is szerepelt a programban.

– Egyszer részben már bemutattuk a refektóriumot. A föld alatti világ mindenkit vonz. A domonkos kolostor különlegessége, hogy félig a domboldalba beépült. A földszinti részei a főtér irányába befutnak a mai földfelszín alá – részletezte dr. Zágorhidi Czigány Balázs. Így nemcsak a pincék vannak a föld alatt, hanem egykori felszíni helyiségek is, például az egykori refektórium, amely a szerzetesek ebédlője volt.

A séta résztvevői a pincétől a tetőtérig bejárták az épületet. Végül a múzeum munkatársai által készített mézborral koccintottak, megkóstolták a dominikáner süteményt is.