Miért éppen Vérteskozma?

A század elején Amerikába vándoroltak ki nagyon sokan. Azt, hogy Trianon után az országhatáron kívülre szorult hivatalnokok és értelmiségiek tízezreinek kellett elhagyniuk otthonukat, az itt élők is érzékelték.

Volt egy ellenirányú népmozgás is. A harmincas-negyvenes években „a magyar népelem megerősítése és az elnémetesedés megakadályozása” céljából Moson megye határ menti területeire az Alföldről telepítettek magyarokat. Ez a telepítés az önkéntességen alapult, így született többek között Várbalog község.

A zsidók deportálása, amely gyakorlatilag a fizikai megsemmisítést jelentette, ezt a vidéket is érintette. 1946-ban a németeket telepítették ki. Voltak falvak, amelyek majdhogynem üresen maradtak utánuk. Ezt követően jött a tehetősebbnek mondott gazdák, az ún. kulákok elhurcolása. Nem volt apelláta, vagonokban szállították őket az Alföldön kijelölt kényszerlakhelyekre. Végül az ötvenhatos menekülés következett.

Nincs olyan határ menti falu, amelyet ne érintett volna fentiek közül két-három esemény is. Az előbb leírtak többé-kevésbé jól dokumentáltak. Mindezek mellett jelentős népességvesztést okozott az elvándorlás is. Annak, hogy ki miért távozott e területről az ország más vidékére, sokféle oka volt. Szerepet játszhatott benne a fizikai értelemben vett fenyegetettség – és voltak, akik a jobb élet reményében költöztek el. A megalakult állami gazdaságok munkásokat toboroztak. Ennek lett a következménye, hogy ma Mosonmagyaróvár környékén is élnek szlovének, sőt Uraiújfaluba is került egy maroknyi vend. Voltak, akik a nagy ipari központokba, Sztálinvárosba, Tatabányára mentek dolgozni, aztán ott is ragadtak.

A Népgondozó Hivatal már közvetlenül a háború után elkezdte felmérni, kikkel lehet benépesíteni azokat a falvakat, ahonnan a németeket majd kitelepítik. Bár voltak jelentkezők az Őrségből is, tényleges áttelepedésre ebben az időszakban csak ritkán került sor. A következő évek eseményei miatt módosítani kellett a korábbi elképzeléseket. Meg kellett oldani a Felvidékről kitelepített magyarok elhelyezését. Erre alkalmasnak tűntek azok a német falvak, ahonnan a németeket elvitték, de az a magyar, aki korábban síkvidéken élt, nem szívesen ment a hegyek közé.

Érdekes története van az erdőkkel körülvett, a többi lakott településtől távol eső Vérteskozmának. Az ott élőket 1946 tavaszán kitelepítették. A takaros német házakba rövidesen az Alföldről érkeztek telepesek. A többségük korábban gazdasági cseléd volt. Az újak nehezen alkalmazkodtak a körülményekhez. Többségük hamarosan továbbállt. 1948- ban a közeli Szárról és a kicsit távolabbi Bakonysárkányról hoztak ide családokat. A sors fintora, hogy ők is német nemzetiségűek voltak, de az 1946- os kitelepítésből kimaradtak. Azért, hogy az ő házaikat is át tudják adni a felvidékieknek, „átrakták” őket Vérteskozmára. A kozmai templom falán lévő emléktáblát 2018-ban avatták fel. A szöveg az előbbi két faluból származók mellett megemlékezik az itt élt magyarszombatfaiakról is. Hogy kerültek ide a Vas megye település lakói? Nos, az ő sorsuk kicsit más volt, mint a száriaké és a sárkányiaké. A rendelkezésre álló információk ellentmondásosak, A források hat családról tesznek említést, ez körülbelül 25–30 főt jelent. A többségük ittléte valamilyen módon a kényszerkitelepítésekhez kötődik, s voltak néhányan, akik „toborzás” révén költöztek ide. Jellemző sors a Cseke családé. Őket 1951-ben az Alföldre, Kónya-pusztára vitték. Amikor ott 1953-ban „felszabadultak”, akkor sem térhettek vissza a határsávba, így kerültek Kozmára, ahol már lakott néhány olyan ember, aki a falujukból származott. A többiektől eltérően a szombatfaiak reformátusok voltak. Munkalehetőséget számukra a erdő mellett a közelebbi bányák jelentettek.

A különböző hátterű csoportok közötti együttélés a kezdeti időszakban nem volt könnyű. A súrlódásoknak, veszekedéseknek a Vas megyeiek is részesei voltak. Az idő megoldotta ezeket a konfliktusokat is.

Azt gondolhatnánk, a szombatfaiak az első adandó alkalommal hazaköltöztek az Őrségbe. Nem ez történt. Volt, aki hamar hazajött, s volt, aki évtizedek után tette ugyanezt, s akadt, aki az ország más vidékén talált új lakóhelyet magának.

A Vérteskozma történetét bemutató – Herke Zsolt szerkesztette – kötet 2011-ben jelent meg. A könyv közli a magyarszombatfai Gaál Lajosné Cseke Erzsébet visszaemlékezését is A közigazgatásilag Gánthoz tartozó Vérteskozma mára elnéptelenedett, üdülőfaluvá vált.